A szerelem és a koponya

A szerelem és a koponya szerző: Charles Baudelaire, fordító: Babits Mihály

        Régi fejléc

Az Emberiség koponyáján
   ül a szerelem
s e trónt nevetve profanálván
   üli szemtelen.

A légbe ezer búborékot
   vigan fuvogat,
talán hogy majd utólérjék ott
   a csillagokat.

S a fényes gömb mind oly törékeny:
   röpülni tanul,
s szétpattan, mire tudna, régen
   arany álomul.

S hallom, hogy minden búboréknál
   feljajdul a fej:
"Vad játékod, piciny pribék, már
   mikor hagyod el?

Mert mit igy szájad unalomból
   a légbe kilő,
nem egyéb, mint az én agyamból
   a vér, a velő!"