A szétszóródás előtt

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
A szétszóródás előtt
szerző: Ady Endre
1914. január


"És áll (az előbbieknek) helyébe egy utálatos... és békességnek
színe alatt csalárdul cselekszik azzal, és elmenvén győzedelmet
vészen kevés néppel. Elfoglalja az országnak gazdag részét...
zsákmányt, prédát és gazdagságot oszt az ő vitézeinek, és
gondolataival forgolódik az erősségeknek megvételek felől,
de azt ideig eltitkolja."

Dániel könyve, 11.

Hát népét Hadur is szétszórja:
Szigoruabb istenek ezt így szokták,
Miként egy régi, bánatos, erdélyi
Prédikátor írásba rótta
Keresvén zsidókkal atyafiságunk.

Jöttünk rossz erkölccsel rossz helyre,
Volt utonállók új utbanállóknak
S míg úrfajtánk egymást s a népet falta;
Tunya álmainkat jég verte
S még a Templomot se épitettük föl.

Helyünkön meg nem tudtunk állni
S ide kerültünk, ez kezdeti átkunk,
Ma már nem mienk paráznás vérünk sem,
Jöhet a helyünkre akármi:
Megöltük és kibűnöztük magunkat.

És mi nem leszünk majd szétszórva
Árvult, de mégis győzedelmes fajta:
Minket korszakok tűz-dühe nem edzett
S fölolvaszt a világ kohója
S elveszünk, mert elvesztettük magunkat.