A származásával kérkedő öszvér
Prelátusnál szolgált egy öszvér s hetyke gőggel
egész nap anyjáról beszélt:
hogy kanca volt, hogy hősen élt,
s rokonként dús előkelőkkel,
járt itt, meg ott, amott. Helyesnek vélte hát:
írják be íly anyák fiát
a hon dicső történetébe.
Majd orvos vette meg. Hogy méltatlankodott!
S mikor vénségire malomban dolgozott:
jó atyja, a Szamár, akkor jutott eszébe.
Igy hát a sors bár mostoha,
de észretér egy ostoba,
nyugodtan mondhatod magadban:
hogy haszna volt, - tagadhatatlan.