A semminél több valami
szerző: Csokonai Vitéz Mihály
Amint mondják, kijött Patzkó
Présén egy istória,
Nem jó benne, úgymond Lackó,
A sok teketória.
Ha semminél több valami,
Csak probatio calami,
Mind az, ami.
Mért nem fogott hasznosabba,
Ami volna szükséges,
Nincsen az egész darabba
Egy vers is idvességes:
Sok vágott nyelvű mátyás itt,
Aki olvassa Mátyásit,
Csak, csak ásít.
Mind szerelmes és szúrdaló,
Sok ónfejűt megsérte,
Egy-két icce borra való
Kár az kegyestől érte;
Jobb vólna addig aludna,
Vagy verset írni ne tudna,
Ne hazudna. -
Így gúnyolák sok Zoilok
Érdemidet a porba,
Fel vólt húzva tompa nyilok
Nyelvek végén egysorba,
Melyeket az esztelenek
Az okosoknak ellenek
Hegyeztenek.
Én pedig a szebb lelkekkel
Temelletted kikeltem
És nagy nevednek ezekkel
Zőld borostyánt szenteltem:
Magam utánad azonba
A parnassusi templomba
Mentem nyomba.
Verseidről azt ítélem,
S mások is úgy ítélnek:
Hogy azokba, együtt vélem,
Vídám lelket szemlélnek;
Maga a "Csók" méltó volna,
Hogy minden szűz rádhajolna,
Megcsókolna.