Ugrás a tartalomhoz

A sajkázás

A Wikiforrásból
A sajkázás
szerző: Salomon Gessner, fordító: Kazinczy Ferenc

Indúl a sajka, mely Chloét
   Közűlünk elviszi;
Ti csak, szellők, s kis istenek,
   Ti csak toljátok azt!

Hordjátok, gonddal, lágy habok!
   Úgy ah, ha szép szeme
Rezgésteken mulat, reám
   Fog emlékezni majd.

A part kies árnyéki közt
   Zengjen a tollas nép;
S a lenge sás s a víg csalét
   A partra vonzza ki.

Azonban te maradj simán,
   Csendes tó, míg kilép,
S vigyázz reá; nem ült soha
   Szebb lányka hátadon.

Mint a nap, tiszta, mely magát
   Kebledben tűkrözi;
Szép, mint a szép Cypris, midőn
   Fehér tajtékjain

Gyöngyház-szekérre lépe fel.
   A víznek istenei
Elhagyták a játékot, el
   A tenger szépjeit.

Nem nézték elsárgúltjaik
   Csalongatásaikat;
Csak Cyprist nézték, míg vízek
   Síkjáról partra szállt.