A portugál szonettekből

A portugál szonettekből szerző: Elizabeth Barrett Browning, fordító: Babits Mihály

Mondd újra s újra mondd és újra mondd
hogy szeretsz! Bár az ismételt szavak
kakukknótához hasonlítanak,
emlékezz rá hogy se mező, se domb

nincs kakukknóta nélkül, ha a lomb
ujúl tavasszal s kizöldűl a mag.
Egyszeri szó, mint szellem hangja, vak
sötétben zeng el és kétség borong

nyomában. Ismételd… szeretsz… Ki fél
hogy a rét túlsok virággal veres
s az ég túlsok csillaggal ékszeres?

Mondd, szeretsz, szeretsz… Hangod úgy zenél
mint ezüst csengő, ujrázva… Beszélj:
de ne feledd hogy némán is szeress…