A pap családja

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
A pap családja
szerző: Heinrich Heine, fordító: Reviczky Gyula

A halvány őszi holdon
Csügg egy felhődarab.
A temetőn magában
Áll csöndes papi lak.

Az anya bibliázik;
Fia se lát, se hall;
Öregebb lánya álmos, -
És szól a fiatal:

»Ah istenem, beh szörnyen
Unjuk magunkat itt;
Csak hogyha temetés van,
Láthatni valamit.«

Hiszen, - felelt az özvegy, -
Csak négy haláleset
Fordult elő, mióta
Apátok oda lett.

S az öregebb lány ásit:
»Hát veszszek éhen itt?
A gróf gazdag s szerelmes,
Tudom, ő megsegit!«

Kaczajba tör ki bátyja:
»Tudok vadászokat,
Kik az aranyvarázsra
Majd rátanítanak.«

S a bibliával anyja
Sovány arczába lök.
»Zsivány akarsz-e lenni,
Elátkozott kölyök!«

Az ablakon koczognak,
Egy vézna kéz beint.
Fekete papruhában
Holt apjok álla kint.