A párduc
Holtáradt már a fel-lejárkálástól
Sziluettje megviselt, s mintha már
Nem is létezne más, csak a vasrácsok
S rajtuk túl nem lenne ott a világ
Amint a monoton köröket rója
Fémléptei dobognak egyre csak
Mintha misztikus pont körül táncolna
Melyben szunnyad egy ősi akarat
A szembogár fénye néha feldereng
S beszökhet a világ egy-egy képe
Átsiklik izmokon és idegeken
S rögtön eltűnik a szívbe érve