A nyúl füle
Az oroszlánon mély sebet bökött egy hős
nagyszarvu állat s most a bősz
király dühöng és büntetésül
száműzi országából végül
a szarvat hordozó, bús állatok sorát.
Kos, kecske, birka, juh, mind árad a határnak,
hazát cserél az őz s a dámvad
elhagyja gyorsan otthonát.
Egy nyúl, meglátva nagy fülének hosszu árnyát,
félt, hogy nehány hóhérlegény
szarvnak kiáltja ki fülét s a sok kemény
döfős szarvaknak is majd benne véli párját.
«Ég áldja hát tücsök szomszéd, én költözöm,
a végin még szarvvá lesz két fülem, - s köszön,
s ha kisebb volna, mint a struccé, - gyönge lélek,
én félnék akkor is!» - «Még tán agancsa lesz, -
szól a tücsök, - ne tartson Ön hülyének,
két istenadta fül csak ez!»
«Szarvnak minősitik, hiába!
hirhedt egyszarvunak néznek majd, - szól a gyáva
és tiltakozhatom, az érv bármíly remek:
sóhivatalba küldenek.»