A nyárádi utcza benőhet pázsittal
A nyárádi utcza benőhet pázsittal,
Mig én letaposom gyenge lábaimmal.
Ollyan fű nő rajta, hogy kaszálni lehet;
A ki szeretőm volt, soha sem lesz többet.
Oda lesz Nyárádnak minden ékessége,
Ha az én galambom kiviszik belőle.
Itt hagyom falumat, nem leszek lakosa,
Te vagy a szivemnek megölő gyilkosa.
Te tettél fogadást én előttem, nem más,
Hogy én rajtam kivül soha sem szeretsz mást.
Elcserélem mással az én hiv szivemet,
Mellyben meg nem leled soha hűségemet.
Ha én tudtam volna szived álnokságát,
Elkerültem volna szerelmed hállóját.