A nap innepe
szerző: Csokonai Vitéz Mihály
"Idvez légy, áldás forrása,
Világosság tengere,
Munkás halandók lámpása,
Életünk rúgó-ere!"
"Te mutatod meg minékünk,
Mi fejér, mi fekete?
Te általad bús vidékünk
Örömkertté tétete."
"Halmainkat, völgyeinket
Örömbe öltözteted
És sorvadó beteginket
Erőddel élesztgeted."
"Süss atyáink templomába,
Süss szent súgáriddal bé
S a setét telet honjába
Kergesd, tőlünk másfelé."
"Im, az innep szűzecskéi
Elődbe kiszállanak,
S jótéted első zsengéi
Kaskáikban látszanak."
Fogadd el ez apróságot
Hozzánkjöttöd innepén,
Óh te, ki fényt s gazdagságot
Hintesz el Pérú gyepén!"─
Az inkák így éneklének,
Így a nap leányai,
Így a Kuszkó szent helyének
Minden béavattjai,
Midőn hozzájuk megtére
A rokon nap fényivel
És hazájok édenjére
Fényt és termést szóra el.─
Hát mi miként innepeljünk
Néked, óh keszthelyi nap,
Kitől éden lesz lakhelyünk.
Kitől népünk fényre kap?
Óh, tiszteld minden haboddal,
Balatonnak Thétise!
Mert ki tesz jót tájékoddal?
Festetics, ─ vagy senki se'.