A musához (Kazinczy Ferenc)
szerző: Kazinczy Ferenc
Leányka, dalt! de ne mint eddig dallál.
Becsületet azzal sokat nem vallál.
Gajdolj ha kell, de úgy, hogy mindenek,
Tudósok és tudóskák értsenek.
Nem élünk Athenásban, nem Romában,
Mit dúdolsz hát görög s deák schemában?
Az a külszín, hidd el, csak flosculus;
Parturiunt, s lesz ridiculus mus.
Szólj igazat; te is vágysz tetszeni;
Költőink közt szeretnél fényleni.
Akard s megvan. Légy újra az, a mi voltál,
Szólj a szerint, miként régebben szóltál.
Új szót ne gyárts, az ókat ne keresd,
A francziát, a dájcsot ne kövesd.
Beszédednek adj bájt, adj könnyűséget,
Adj rendidnek hasonló hangu véget.
Kap a manó, nem más, a verseken,
Ha nehezek, s rím nem cseng végeken.
De te pirulsz megfutni a könnyű pályát,
Hol X szedett koszorújába – zsályát.
Jó; verd tehát bilincsekre magad,
S a verselés dühe ha megragad,
Zsongásidban vedd Rádayt vezérnek,
Mérd a mit az olasz, francz, német mérnek.
Cserélj, nehéz és könnyű tagokat,
A rímekben nő s hím hangzásokat,
Így lesz neved, Múzsácskám, a Parnasszon –
Örülj neki – Tekintetes tudós kisasszony.