A musához (Kazinczy Ferenc)
A musához szerző: Kazinczy Ferenc |
Leányka, dalt! de ne mint eddig dallál.
Becsületet azzal sokat nem vallál.
Gajdolj ha kell, de úgy, hogy mindenek,
Tudósok és tudóskák értsenek.
Nem élünk Athenásban, nem Romában,
Mit dúdolsz hát görög s deák schemában?
Az a külszín, hidd el, csak flosculus;
Parturiunt, s lesz ridiculus mus.
Szólj igazat; te is vágysz tetszeni;
Költőink közt szeretnél fényleni.
Akard s megvan. Légy újra az, a mi voltál,
Szólj a szerint, miként régebben szóltál.
Új szót ne gyárts, az ókat ne keresd,
A francziát, a dájcsot ne kövesd.
Beszédednek adj bájt, adj könnyűséget,
Adj rendidnek hasonló hangu véget.
Kap a manó, nem más, a verseken,
Ha nehezek, s rím nem cseng végeken.
De te pirulsz megfutni a könnyű pályát,
Hol X szedett koszorújába – zsályát.
Jó; verd tehát bilincsekre magad,
S a verselés dühe ha megragad,
Zsongásidban vedd Rádayt vezérnek,
Mérd a mit az olasz, francz, német mérnek.
Cserélj, nehéz és könnyű tagokat,
A rímekben nő s hím hangzásokat,
Így lesz neved, Múzsácskám, a Parnasszon –
Örülj neki – Tekintetes tudós kisasszony.