A mosti március

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
A mosti március
szerző: Ady Endre
Nyugat · / · 1916 · / · 1916. 7. szám

Szeretett és dalolt márciusok
Hervadt bokrétáját bedobom
Űzetve és, hajh, már nem űzve
Ebbe, a ma mindent beharapó,
Rettenetes, fekete tűzbe
S így üdvözöllek, mosti március.

Sokszoroztam nagy emlékeidet,
Álomjáró és csoda-hívő
Szivvel tapostam sugarakban,
Harcoltam az örömös Jövőt
És: most, miként te, úgy maradtam:
Üszkös-bénán, szép mosti március.

Mi lesz, ha a hivőség megszakad?
S az emberek nagyon keserűn
Néznek a márciusi napra?
Zászlózon, hires, nagy céljait
Az Ember gunnyal megtagadja?
Rettenetes a mosti március

Ejh, legyen a sugár mégis a Napé
S tapossanak benne vig fiuk
Olyan hittel, mint én tapostam
S, ó Sors, hittetni tovább is akarj
Vidámítóbb márciusban
S én elbocsátlak mosti március.