A mi Násznagyunk

A Wikiforrásból
A mi Násznagyunk
szerző: Ady Endre

Lagzink előtt a Násznagyunk jön
Rigmusos, órjás harcsa-szájjal
S egy fölpántlikázott kaszával.

Szól a Násznagy: "már régi mátkák,
Ideje őket összeadni
Lekaszálni és megsiratni."

"Keresem az öröm-szüléket.
Hol, merre vannak, merre látták?
Keresem szivük régi vágyát."

Csönd van a lakodalmas házban,
A vendégek csak isznak, esznek
És néha nagyokat nevetnek.

S aztán lép a Násznagy kevélyen
Fekete leples tíz szobán át
S hetykén pengeti a kaszáját.

S egy koporsóban kéken-sárgán
Ott fekszünk mi egymással telve
Végre, örökre egybekelve.