A mező
| A mező szerző: Csokonai Vitéz Mihály |
Ez áldott környéknek termékeny kebele
Hány javával van a természetnek tele.
Sőt, ami egy kedves tárgya a nézőnek,
Hány ékességei vagynak e mezőnek.
E gyönggyel kirakott mezőn estve, reggel
A madárkák zengő koncertje seregel,
E pázsitot, melly zőld köntösét őltözi,
Egy folyóvíz nyájas habjával öntözi.
Amott egy lejtős hegy, valamint a deli
Cédrus, magoss fejét az égig emeli.
Ebben van az arany, a fösvény bálványa,
Mellyet a természet mély tömlöcbe hánya.
Másutt, a forrásnál, egy mohos kőszálnak
Töviben a játszó báránykák ugrálnak.
A juhász köztök áll s hangos furulyáját
Elővévén, fújja keserves nótáját.
Itt van a szántó is s mély barázdát forgat,
Amellynek hantjára örömkönnyet csorgat.
E gyors szántóvető főldének mellette
Egy gazda virágzó kertjét építette,
Mellyben minden táblát a kertésznek keze
Zőld bársony hantokkal körűl megprémeze.
Hol a laurusok, a hérósi főnek
Ékes címerei, mosolyogva nőnek.
Északról sok renddel merész cserfák állnak
S a gyakran kiütő szél ellen strázsálnak.
És ha észak mérges szelei omolnak,
Ellenek kiállván, tüzesenn harcolnak.
Valóban egy titkos, de hatalmas kéznek
Remek munkáira itt szemeim néznek.