A megsebzett galamb és a szökőkút

A Wikiforrásból
A megsebzett galamb és a szökőkút
szerző: Guillaume Apollinaire, fordító: Radnóti Miklós


Szöveg[szerkesztés]

Látom megkínzott arcotok
Csodás virágzó szátok
MAREYE MARIE ANETTE LORIE
MIA s te szőke YETTE
hol vagytok ó jaj ifju lányok
DE itt e jajgató szökőkút mellett
ez a galamb is ríva repked
Ó, ég felé szökellő emlék
Hol van Raynal Billy Dalize
A sok barát aki még nemrég
Szájamban régi méla íz
Velem volt harcol messzi már
Nevek zsongása andalítsz
S a vízből haldokló sugár
S hol van most Cremnitz merre jár
Álmos szemük pillant reám
Mindannyian holtak talán
Hol van Braque s Max Jacob a hű
Emlékkel telt meg ím a lelkem
S Derain a hajnalszín szemű
Sír a szökőkút is felettem
Harcolni mentek ők minden hiába
s most fönt csatáznak északon
Az éj lehull Ó vérző tenger
Leander burjánzik vadon
a kertekben körül harcok virága