A madár a szabadságba

A madár a szabadságba szerző: Roberti, fordító: Csokonai Vitéz Mihály

1792.

Semmivel sem gondolván már
  A szabad berekbe,
Gyönyörködik egy víg madár
  Játékba, énekbe.

Ha virágos réteket lát,
  S talál híg kútfőre,
Csattogtatja tarka szárnyát,
  Fut mind a kettőre.

Mindég ugrál, csevegve zeng
  Szabad társaságba,
Mérték nélkűl örvend, kereng
  E víg múlatságba.

Nem tartja meg se vőlgy, se hegy,
  Elmerűl a jóba,
Egyszer a sűrű zőldnek megy,
  Akad a hálóba.

Veri szárnyát, s imé, nyakát
  Kiszegi egy legény:
Akkor, hogy ő bolond vólt hát,
  Megesméri szegény.

Mondják, hogy halálakor is
  Nyögését hallatta,
S hogy a nyögés közben Klóris
  Szép nevét jajgatta.

A szabadságnál nincs szebb kincs,
  Úgy é, ifjak, vélünk?
Igen, de károsabb sincs,
  Mihelyt visszaélünk. ─