A levágott farkú róka

A levágott farkú róka szerző: Jean de La Fontaine, fordító: Radnóti Miklós

        Egy róka, vén s ügyes bakó,
nyúl- és tyúkpusztító, nagy csontropogtató,
        bűzlőbb, mint száz nagy rókafalka,
        egy szép napon csapdába hullt.
    Nagy kínosan kibujt, de bennszorult
s zálogban ottmaradt a csapda közt a farka;
mondom, szégyenkezőn s farkatlanul szaladt,
s hogy másnak sem legyen (ravasz, amit kitervel),
egyszer mikor gyűlést tart épp a rókahad:
«Mit kezdjünk, - így kiált, - e céltalan teherrel?
ösvényen sárt söpör, út mocska rátapad!
Minek nekünk e fark? le kéne vágni tőből!
    Mondjuk ki mind, hogy farkat vágatunk!
- Nem rossz tanács, dehát - szól egy a rókakörből,
forduljon meg kicsit s meghallja válaszunk.»
És erre oly röhej fakadt, hogy szinte csattan,
szegény megkurtitott hiába szónokolt.
Öncsonkításra már hajlandó egy se volt,
        s a régi fark maradt divatban.