A kunok eredete 2.
2. §. Földünk északi részét Magog, Jáfet fiának, nemzedékei szállották először meg; Aramaeából, melly Syro-Chaldaeának vagy Pontusi Cappadociának is mondatott, és Persia felső része volt, költözködvén ide, az Araxes (Rha, Atel, Volga) vize mellékén üték fel sátoraikat. Innét napnyugotra s keletre szétterjedtek. Törzsökatjoktól Magogáknak, királyuktól Skolotoknak, és bőr sátorjaikról Scytháknak neveztettek el; lakföldök pedig Scythiának.
„Haec sunt generationes filiorum Noe: Sem, Chám, Japhet; natique sunt eis filii post diluvium. — Filii Japhet: Gomer et Magog etc. Gen. cap. X. v. 1—2.
„Japheto, Noe filio, fuerant liberi septem: — quo factum est, ut ipsorum nomina gentibus imponerentur: quos enim nunc Graeci Galatas vocitant, Gomeres olim dictos Gomer condidit; Magoges vero Magogarum a se denominatorum fuit author; qui ab ipsis (Graecis) vocantur Scythae.” Joseph. Flav. Antiquit. Judaic. Lib. 1. cap. XII.
„Magog suos posteros nominavit Magog; nunc Scythae vocantur.” Joannes Zonar. Ann. L. 1. cap. V.
„Scythae gentem suam omnium novissimam aiunt, idque hoc modo exstitisse: virum quemdam in hac terra, qnum deserta esset, primum fuisse, nomine Targitaum, eiusque tres liberos fuisse; — a minimo autem natu regis, qui Paralatae vocantur et omnibus nomen esse Scolotis regis cognomen; sed Scythas Graeci appellavere.” Herodot. Lib. IV. 72.
„Diodorus Siculus Scytharum gentem apud Araxem fluminem (Rha, Atel, Volga) originem habuisse, parvamque ab initio ac modicae terrae cultricem fuisse, deinde regem nactum potentem et bellicosum aс militari virtute praecipuum, patriam ampliasse montanam, usque ad Caucasum; campestrem vero usque ad Oceanum Scythicum et paludem Maeotidem, flumenque Tanaim, sui historici laboris tertio in libro posuit.” Chron. Thur. P. 1. cap. 3.
„Persae Scythas Sacas in universum appellavere a proxima gente, Antiqui Aramos.” Plin. Hist. Nat. Lib. VI. 19.
3. §. Scythiát Tanais (Don) folyó Európaira és Ásiaira választja el. Az európai Herodot idejében Kárpát hegye és Don vize között terült el. Széltében fekszik a fekete tenger (Pontus Euxinus) és ennek anyja a Maeotisi tó (palus Maeotidis) fölött ismeretlen földekig terjedve, azon csatorna, melly azon tó vizét a Feketetengerrel közli Bosporus Cimmerius, Os Maeotidis Estretti de Caffa nevet viselt; a félsziget, melly a Feketetenger és Maeotisi tó közé szorúlt, Chersonesus Taurica, Crimaeának mondatott. Nevezetesb folyóji: Ister (Duna), mellynek torkolatja Tiarantus (Aluta), Serotos (Seret) Porata vagy Piretos (Pruth) vizeit szállitja a Feketetengerbe. Tyras (Danaster, Dnister) határ folyó napnyugotról; Borysthenes (Danapris, Dnepper) hajózható, hallal bővelkedik; ezek is a Feketetengerbe ömlenek; Hypanis (Bog) e kettő között, Denepperbe ömlik. Pantikapes (Samara), Gerhus (Kuruherak) patakok, s a nagy Don folyó a Maeotis tavába hordják vizeiket, sat. — Hegyei közül nevezetesebbek: a Peuci, a Kárpátnak alja; az Alauni vagy Alani a Maeotis taván fölül; s a Tanais innenső partján; a Budini, mellyből fakad Boristhenes kútforrása sat. Két pusztája is nevezetes, egyike nagy síkság (Nogai puszta) Tanais és Boristhenes között: másika rengeteg erdőség. Lásd Herodot, IV. 51. Melás I. 1, Strábo VII. p. m. 211. Plinius IV. 16, Ptolom. Geog. libr. III. Annian. Marcell. L. XXII., Jorn. de reb. Get. p. 84, Orosius L. I. с. 2.
„Ister quinque ostia habens, primus omnium, qui sunt in Scythia, post hunc Tyres et Hyppanis et Boristhenes et Panticapes et Hypaciris et Gerhus et Tanais.” Herod. L. с.
„Carpatus mons 46°—48°—30. — Alaunus mons 62°—30—55"—0. Ptolom. Tab. VII. Europae.
„Tractus Borysthene ulterior in multum sane spatii desertus est. — Nuda arboribus est omnis haec plaga, praeter Hilacam. — Trans flumen autem non est regio Scythica.” Herod. 1. c.
4. §. Az ásiai Scythiát Volga vize oszlatta napnyugatira és keletire: a nyugoti Tanais, Feketetenger, Phasis és Volga vizek által határoztatott el. Ennek fő hegye a Kaukasusi havasok (Riphei, Ceraunii montes), mellyek nyugotról keletidélre a Feketetengert a Caspiumival egy 60—70 mérföldnyi hosszú, s 15—30 széles fal gyanánt összekötik. Éjszaki alján mérhetetlen sikság lapúlt el, mellynek száraz homokos földén, a Caspiumi tengertől a Feketetengerig egy mély lapály fut keresztül; derekán a természet 20—30 mérföldnyi kaput nyitott le Ibériába, Arméniába és Médiába; napkeleti oldala és a Caspiumi tenger között a másikát Albániába; az első Kaukasusi, a másik Vaskapunak mondatott. (Portae Caucasiae et ferrea). — Öble pedig számos vizeknek kútfeje, ezek közül nevezetesebbek: Kuban (Vadanus) ez a Feketetengerbe szakad; Кuma (Udon) minekelőtte Caspiumi tengerbe juthatna, a homokság és sóstóktól elnyeletik; Terkij (Alonta) és Koysu (Cassius) pedig a Caspiumi tengerbe szállitják vizeiket. Lásd Herod. I. 203—204. Strabó XI. 342—344. Ptolom. Tab. II. Mélas III. Plinius VI. 9. Amm. Marcell. XXII. 8.
„Scythia, quae in Asia (occidentali) est, terminatur a septemtrionibus terra incognita, ab occasu Scythia, quae in Europa est, usque ad fontes Tanais fluvii, et ad ostia eius in Maeotidem paludem; — a meridie vero parte, quae hinc est Euxini ponti, usque ad Coracem fluvium (Cholchidis) et abhinc aeque distanti linea Iberiae et A1baniae, usque ad latus Hircani maris, quod et Caspium voeatur. — Reliquum quod est usque ad terminum Iberiae, in quo et Caspiae Pilae, ac quod deinde est ad Albaniam usque ad finem Hircani pelagi, in quo Soanc fluvii ostia. Ab oriente autem parte Hircani maris, in qua Rha fluminis 87°30–48° 50.” Pto1. 1. c.
5. §. Az ásiai Scythiát pedig Plinius és Ptolomaeus idejében napkeleten Imaus hegye, az Emodi hegységnek délről északra felvergődött ága, szakasztá Imauson innensőre és túlsóra; az innenső a Caspiumi tengeren és Volga vizén túl, Imaus hegyének innenső öbléig, hosszában, széltében pedig azon Caspiumi tenger végétől, a Volga folyónak forrásáig terjedett. Fő hegyei voltak: az alsó, közép és felső pupokra torlaszkodó Ural hegy északra (montes Rhymnici), mellynek aljában a Caspiumi tengertől innét is mint túl, vadon sós, békateknős, homokos pusztaság terjed el majd ötven mérföldnyire; két oldalain ellenben kies völgyek. Második: napkeletre az Alani hegyek (montes Alani), mellyek 105.59—118.59. fokok között terültek el. Harmadik az Altai (Altai montes, Ektag, Arany hegy) ágai: Norossusi, Tapuri, Beluri s Auxaei hegyek sat. Nevezetesb vizei Kama, Volgának leggazdagabb vizhordója; Jaik, Rhymnus, most Ural; Daic, most Emba? mind a kettő Ural hegyéből fakad s a Caspiumi tengerbe ömlik napkeletről. Jaxartes (Sihon, Sir-Darja) Indus folyóval a Paropamisus Havasokból fakad, és déli napnyugotra Hirkániát átfutván, részint Caspiumi tengerbe, részint Aral tóba folydogál, sat. Ptol. Cap. IX. tab. Asiae II. Solinus Polyhistor, lib. XV. 4. 5.
„Scythia inter Imaum montem terminatur ab occasu Sarmatia Asiatica, a septemtrionibus terra incognita — ab oriente vero Imao monte ad septemtrionem vergente; — a meridie usque ad ostia Oxi fluminis in Hircanum mare exeuntis, et inde etiam partem Hircani maris.” Montes vero Scythiae intra Imaum montem — magis orientales sunt, qui appellantur Alani, quorum fines habent gradus 105.59. 108.30. Pto1. 1. c.
„Per longitudinem orae Caspii maris, quae aestivo orienti obiacet, sine homine terra, et immensa deserta; quoad pervenitur ad Seres.” Solinus 1. c.
6. §. Az Imaus hegyén túlsó Scythia északra és keletre az ismeretlen földekkel és Serikával, délre a Ganges vizén kivüli Indiával volt határos. Főbb hegyei napnyugatról Auxaei hegyek túlsó oldala, és a Casiusi és Emodi hegyek napnyugati részei voltak. Jelesebb folyója Oeccard (Irtisch), melly az Auxaei hegyekből északra foly, és Obi vizével egyesülvén a fagyos tengerbe elegyül. Két nevezetes kerületei voltak: Casia és Acassa. Végső helyök volt Samarkand. Ptolom. Cap. XV. Tabula VIII. Asiae. Strabo XI. XV. Plin. VI. 16. 17. Mela I. 11. Diod. Sicul. II. p. 126.
„Extra Imaum montem Scythia definitur a septemtrionibus terra incognita, ab oriente Serica, a meridie vero parte Indiae, quae extra Gangem est fluvium.” Ptolom. 1. c.
7. §. Ásiai Scythiának leghiresebb lakosai voltak a Saka, Massageta és Daha — Scythák Plinius tanusága szerint „Celeberrimi Scytharum Sacae, Massagetae, et Dahae.” VI. 17. A Sakák (Sacae) Herod. VII. 9. Strabo XI. Mela III. 7. Plinius 1. c. Ptolom. VI. 13. Ammian. Marcell. XXIII. 6. Eredeti fészkök Armenia és Cholkis között volt, tőlök, mint közelebbektől neveztek el minden Scythákat Sakáknak a Persák. A Jaxartes folyó, Imaus hegy és a Parapomisada (Himelája) havasok közötti zöglyukakat gyarapiták meg, ezek Sakastenoknak is neveztettek, lakhelyök pedig Sakastenának, melly most kis Bukara, Kasgár városával. Ezek földén ment át a kereskedői ut Chinából Serikába, innét meg mind a persiai mind a római birodalmakba.
„Sacae terminantur a conversione Jaxarti amnis, a septemtrione ac meridic ipso Imao monte. — Apud ipsos est receptaculum eorum, qui ad Seras negotii causa proficiscuntur penes montem Imaum, cuius gradus sunt 140.43.0.” Pto1. Cap. XIII. Tab. 7.
„Ad fluenta Jaxartae degunt arcus tenentes Sacae, quos nemo alius improbaverit Sagittarius; non enim ipsis fas est incassum iaculari.” Dionysius Perierg. „Sogdiis continui sunt, Sacae natio fera, squallentia incolens loca; solo pecore fructuosa; ideo nес civitatibus culta; cui Ascantiuia mons imminet et Comedus. Praeter quorum radices et vicum, quem Lithinon pirgon appellant, iter longissimum patet mercatoribus pervium ad Seras subinde commeantibus.” Amm. Marcell. lib. XVIII.
8. §. A Massageták (Herod. I. 201. II. 201. Strabo XI. 349-351. Plin. IV. 3—17. VI. 17. Curtius VII—VIII. Justin. I. 8. Ptolom. IV. 10. Amm. Marcell. XXI. 18. XXVIII. 14.) a Sakák földén fölül Jaxartes vizének kanyarodása és a Caspiumi tenger között tanyáztak; Solinus tudósitása szerint fehér szinekből, mások szerint az albani havasoktól Albánusoknak, Alanusoknak is neveztettek. Először Cyrus persa király ellen viselt dolgaik miatt hiresültek, utóbb Volga vizén átkelvén, az átellenökben volt rokon Scythákat tanyájikból kiűzték, és megszállván a tenger innenső partjait, az Iberia s Colkis között Cyrus folyó vizéig terjeszkedtek. Ezek is Albanusoknak vagy Alanusoknak és régi Massagetáknak neveztettek hóditott népeikkel együtt; a Vaskapu, Koysu vizének Caspiumi tengerbe szakadtánál, tőlök neveztetett Albani kapunak is (Pilae Albanae). Ezek gyakran beütöttek Armeniába, Mediába sat. királyaik alatt; hatalmaskodtak Justinian császár idejéig. Tőlök származtak az europai Alanok is.
„Colunt autem Scythiam intra Imaum versus septemtriones, qui communi vocabulo Alani Scythae nominantur. — Appellantur vero, qui iuxta Axcanteam montem sunt Massagetae, etc.” Pto1. 1. c.
„Mare ad vesperam vergens, quod Caspium vocatur, Caucasus cohibet; qua vero parte vergit ad auroram orientemque solem, planities excipit prospectu immensae magnitudinis, quam spatiosam planitiem non ex minima parte Massagetae possident; quibus bellum Cyrus inferre cupiebat.” Herod. 1. c.
„In plaga orienti aestivo obiecta, circa defectus et crepidines montium, quos Imaus et Taburios vocant, usque dum venitur ad Seres, Alani sunt diffusi per populosas gentes et amplas, quas dilatari ad usque Gangem accepi fluvium.” Amm. Marcell. Lib. XXXI. És ismét: „Transito Tanai, in immensum extensas Scythiae solitudines Alani inhabitant veteres Massagetae, ex montium appellatione cognominati; paulatimque nationes conterminas celebritate victoriarum attritas ad gentilitatem sui vocabuli traxerunt ut Persae. — Ita partiti per utramque mundi plagam Alani (quorum gentes varias nunc recensere non refert) licet diremti spatiis longis per pagos, ut nomades vagantur immensos, acui tamen progressu ad unum concessere vocabulum, et summatim omnes Alani cognominantur.” Ibidem „Alani armorum levitate veloces — latrocinando et venando adusque Maiotica stagna et Cimmerium Bosporum itidemque Armenios discurrentes et Mediam.” Ibid.
9. §. A Dahák (Dai Dahae) Herod. I. 25. Strabo XI. 202. Plinius VI. 15. 16. 17. Curtius VIII. 7). A Caspiumi tenger túlsó és Oxus folyó innenső partjait szállották meg; négy nemzetségre szakadtak, tőlök származtak a Parthosok is, kik Persia hegyes-völgyes északi zugaiba vonulván, alattomban annyira szaporodtak, hogy Arsák vezérjök alatt nem csak magokat mentheték meg Seleucus, siriai király, Nagy Sándor utódjának, hatalmából; de az egész Persiai birodalmat és Baktriana országot is meghóditották, és a Római birodalommal Ásia birtokában vetekedtek. Herodot III. 98. 117. Polyb. X. 131. Strabo XI. Plinius VI. 23. Justinus XLI. 1. Arrian. III. 31. Amm. Marcell. XXIII. 6.
„Orae maritimae, cuius initium Halys amnis est, Dahae confines sunt, acerrimi omnium bellatores; et Chalibes.” Amm. Marcel1. XXII. 8.
„Ad laevam usque mare Caspium naviganti nomades accolunt, eos iuniores Daas appellant, qui etiam Akarni sunt nominati. Dehinc deserta regio interiacet, deinde Hircania.” Strabo 1. c.
„Revocato ad bellum animo Alexander Chorasmiros et Dahas in deditionem accepit.” Justin. lib. XII. Cap. 11. 18.
10. §. Europai Scythák lettek azok, kik nyugoti Ásiából a Massagetáktól kinyomatvák, a Tanais folyón átkelvén a Kimeri, vagy Gomerieket legyőzték és megfutamiták Krisztus születése előtt 650. év tájban. Ezen alkalommal hiresek is lettek egyetemben: mert a megfutamlottakat nyomozván, Mediába vetődtek és azt meg hóditák, hóditásukat folytatván, egész Ásiát megadóztatták és szolgálatjokban tartották 28 évig; Dariust Persák királyát egész seregével, s Nagy Sándor hadierejét csúfosan megszalasztották sat. Voltak Herodot idejében: 1) Szántóvető (Georgii) Scythák, Boristhenes és Panticapes folyók között, számra legkevesebbek, de legfontosabbak. 2) Vándor Pásztorkodók (Nomades) a Panticapes és Gerhus vizek közötti pusztán vándorlottak marháikkal, lovaikkal és bőrsátoraikkal, mellyektől elneveztetének Scytháknak. Ezek legnagyobb számmal voltak. 3) A királyiak (Basilides): ezek Gerhus vize és Maeotis tava között s a Chersonesusi szigetben laktanak állandóan, s magokat a többinél jelesebbeknek tartották. 4) Az Alánok: Maeotis taván fölül az Alauni hegy alatt, Tanais vize mellett, azért Tanaitáknak mondattak. Ezeken kivül szélengettek némellyek körül mint a Callipedák, Alanzonok, sat. Herodot I. IV. VI. Strabo VII. Mela I. II. Amm. Marcell. lib. ХХII. 8.
„In medio autem spatio arcus, quod expedito viatori diebus conficitur quindecim, Europaei sunt Alani et Costobocae, gentes Scytharum innumerae, quae porriguntur adusque terras sine cognito fine distentas; quarum pars exigua frugibus alitur, residuae omnes palantur.” L. c.
11. §. De a Scythák között kivált Europában más idegen népek is laktanak; legnevezetesebbek a Szarmaták (Sauromatae). Ezek Diodorus Siculus tanusága szerint madai nemzedékek és Mediából szállittattak ide; Ptolomaeus idejében annyira elszaporodtak már, hogy mind az európai mind a nyugot-ásiai Scythia tőlök neveztetett el, Sarmatia prima és Sarmatia altera névvel; hozzájok tartoztak ezek: Roxolani, Jazyges, Bastarnae, Peucini, Hamaxobii, Venedi, Borussi, Aestii Europában; Ásiában pedig: Basilei, Sarmatae, Modacae, Zacatae, Suardini, Perierbidi, Jaxamates, Hippophagi, sat. Herodot IV. 21. Ptolom. 1. c. Stephanus Byzant. V. 590. Melas I. 3. Plinius IV. 4. 12. Amm. Marcell. 1. c.
„Circa stagna Maeotica ultima extimaque plures habitant gentes sermonibus, institutorumque varietate dispariles: Jaxamatae, et Maeotae, et Jaziges, Roxolanique et Alani, et Melanchloeni, et cum Gelonis Agathirzi. — Ubi Riphei deficiunt montes, habitant Arimphei, iusti homines, placiditateque cogniti; juxtaque Massagetae, Alani et Sargatae, aliique plures obscuri.” Ammi. Marcell. L. XXII. 8. „Primam partem incolunt septemtrionem versus et occasum Scythae quidam vagi, et in plaustris degentes vitam; ultra hos Sarmatae ipsi quoque Scythae.” Strabo Lib. XI. p. 492. Háromféle Alánok voltak tehát Volgán túl és innét, és a Tanaiták: ezt szükség megjegyeznünk.
„Scytharum nomen transiit in Sarmatas et Germanos.” Plin. Lib. IV. с. 12.
12. §. 2-or: a Góthok (Gothi, Gothones, Gytones) német faj; eredtek Scanziából, a Venedáktól Visztula folyó torkolatjához tolattak le; Ptolomeus idejében onnét Bug vizéhez vándorlottak; és résznyire Dáciában, résznyire pedig európai Scythiában a Maeotisi tón fölül, és a chersonesi félszigetben telepedtek meg: az elsők Vestgothoknak, a másikak Ostgothoknak neveztettek; több rokon és hóditott nemzetiségekből állottak, mint: Vandali, Sueui, Gepidae, Heruli, Sciri, Burgundi sat.; a Rómaiakkal vetélkedtek. L. Tacit. de moribus German. cap. IV. Annal, II. 62. Plin. IV. 28. XXXVII. 2. 11. Ptolom. III. 5. Strabo VII. 1. Jornand de rebus Geticis.
„Hinc longius siti erant Gothi, ― Vandali, aliique omnes populi Gothici; qui et Scythae quondam nominabantur.” Procop. de Bello Goth.
13. §. 3-or: Hunnok (Chuni, Unni) ezek is szállásoltak mind az európai mind az ásiai Scythiában; főtanyájok a caspiumi tenger és kaukazusi hegység fölötti nagy rónaság vo1t. Innét a Tanais vizén átkelve az utjokban volt Tanaita Alánokat meghóditák és magokkal sodorták; velök összeszövetkezvén, a napkeleti Góthokat támadták meg, és hűbéreseikké tették minden felekezeteikkel együtt; a napnyugotiakat pedig Moesiába szalasztották; a Szarmata nemzedékeket is nemkülönben meghóditották, vagy menekülni északra kényszeritették; két országot alapitottak: egyet napnyugoton, melly mind a két római birodalmat megadóztatta; a másikat napkeleten, melly Persia országgal megvivott, s t. eff. Ezen Hunok Scytháknak is mondattak; és az ugynevezett Hynok voltak-e? Ez vagyon kérdésben.
Πρῶτον μέν Σϰύδοι εςιν, ὄσοι Κρονιης ἂλος ἄθχι Παμμαλυην ναιουσωἀνά στομα Κασπιδος δὴ῾μης Όυνοι δ’ εξειης. Dionys. Alex. v. 728.
Ότι ὀυνοι ᾽ή Θουνοι, μετά τον στοιχειου Κασπἴον ὲδνορ εισι Σϰνδιϰον. Eusth. ad vers. 730.
„Hunni pervasis Alanorum regionibus, quos Geutringis confines Tanaitas consvetudo nominavit, interfectisque multis et spoliatis reliquos sibi concordandi fide pacta junxerunt, eisque adjunctis confidentius Ermenrichi late patentes et uberes pagos impetu perruperunt. Restitit aliquantisper Alanis, Hunnis aliis fretus, quos mercede sociaverat partibus suis. Verum.” etc. Amm. Marcell. L. XXXI. 3.
„Neque Simocattus modo, sed etiam multi alii fide digni Hunnos gentem fuisse percelebrem commemorant.” Eustathm. m. c. 103. Dionys. — Nemini dubium esse Hunnos Scythas esse. Cocces. Sabell. Enniadis IX. 4.
Scythiának jelesebb első lakosai kôzé számláltatnak még az Ugrok, Ogorok, Ugorok, Jugorok is, kik utóbb Ungarusoknak mondattak: „Cimmerii potentiam olim in Bosporo maximam habuere, unde Cimmerius Bosporus appellatus est. Hos Scythae ex his sedibus pepulerunt, Scythas autem Graeci, qui Panticapeum, et alias in Bosporo urbes habitarunt. — Dehinc Achaeorum regio stadiis D. — Post Tyri hagetas (Thissagetas) — Ugri, e quibus pars maxima nomadibus, idest pastoribus constat; pauci agrorum colendorum studio tenentur.” Strabo 1. c. VII. 7. pag. 306. Ptolomaeus: inter fluvium Rha, (Atel, Volga) ac Rhymnium (Jaik Ural) Orgases (Ogores) nominat Asiae tabula II-a. — Hogy ásiai Scythiában még több idegen népek is laktanak, bizonyos: nevöket fölhordanom itt szükségtelen; elég legyen Choron Mosest hallanunk: „Scythia, quae et Apactaria alias Turcia dicitur, ab Ethele flumine ad montem Imaum et ultra usque Zericam pertinet, Scythiam hanc, quatuor, et quadraginta gentes incolunt. Sogii (Sogdy) Thucarii, Ephtalitae (Hunni Albi) aliaque praeter ea nomina barbara. Sogdii sunt opulenti, artifices, aс mercatores, atque inter Turcastaniam et Ariam habitant.” L. c. p. 305. — De hogy törzsök-eleink is Sogdániában laktak legyenek Megarok neve alatt Plin. VI. cap.XX. Vagy Áriában Mazoranok neve alatt (Ptolom. 1. VI. c. 17. tab. IX.) ennek állitására semmi hiteles okunk nincsen. — Hogy a törökök sem laktanak eleinte itt, ezt tudja és val1ja már az egész tudós világ: „Ueber die Ursitze der Türken wird uns von keinem Volke etwas zuverlässliches berichtet. — Eine unbezweifelte türkische Nation finden wir erst im sechsten Jahrhunderte unserer Zeitrechnung am Altai, den die bizantinischen Schriftsteller damaliger Zeit Ektal oder Ektag nennen, und seit der Auflösung des mächtigen Reiches dieser Touekoi, oder wie die Chinesen sie nennen Tuküi um das VIII. Jahrhundert (durch die Saracenen) verhallet dieser Name für die Europäer bis in die Zeiten der Schelehuiden.” — Versuch über die tatarischen Sprachen. Von Wilhelm Scholt. Berlin 1836. S. 118.