A katonadalokból

A katonadalokból szerző: Somlyó Zoltán

        I
Futunk. Alattunk beszakad a hó,
a szűzfehér.
Utánunk sok-sok katona, amíg
a szem elér.
Köröttünk szerte északsarki fagy
és vad hideg.
Neked, szívem, megirom, hogy sirok…
más senkinek.

       II

A szalmaágyon fekszem. Már elmúlt éjfél.
Szép selyemágyban háltam, anyám, míg éltél.

Csak lenne erőm, hitem: felülnék lomhán
s a legszebbik dalt, ó, most, be eldalolnám…

Csak lenne hitem, erőm… Már elmúlt éjfél.
Szép selyemágyba háltam, anyám, míg éltél.