A lap feldolgozottságának foka

A kassai rózsafa

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
← Ereszszetek jó révészekNépdalok és mondák (1. kötet)
szerző: Erdélyi János
A kassai rózsafa
Kivirágzott a diófa →
GYERMEKDAL
(mellyet körbe fonódva, s körbe járva egyetemesen énekelnek, s e szavaknál: ropp, ropp, ropp, mindnyájan tenyereikkel csattogna).

A kassai rózsafa tetején
Két szál vessző.
Szőtték, fonták,
Összeroppantották.
Ropp, ropp, ropp!

――――――――――

Körtéfa, körtéfa!
Kőrösi, kerepesi körtéfa!
Városi gazda, gyöngyösi táncz.
Könnyüjáró kis menyecske.
Dob, szerda!

――――――――――

Termett a megyfa, hajlott az ága,
Kendermorzsa, szép kis menyecske,
Jövel, csókold, a kit szeretsz.
Ezt ölelem, ezt csókolom.
Adjon isten lassu esőt,
Mossa össze mind a kettőt.
Szita, szita, péntek,
Szerelem, csütörtök.
Dob, szerda![1]

――――――――――

Szántottam gyepet, vetettem gyöngyöt,
Hajtottam ágát, szedtem virágát.
Engemet, mátka, hárman kéretnek,
Adjál tanácsot, mellyikhez menjek.
Az elsőnek is az neve Zsigmond,
Ha ahoz megyek, az kurvának mond.
Az másodiknak az neve Péter,
Ha ahoz megyek, perpatvar lészen.
Az harmadiknak az neve János,
Kinek konyhája szüntelen zsiros.
Kincsem, galambom, Szegedi János,
Fujjad a sipot, járjuk a tánczot.
Fürdik a csóka fekete tóba,
Fiához készül Lengyelországba.

――――――――――

Elment az uram, bolond karafi,
Cserfa erdőbe almát keresni.
Adná az isten, hogy oda veszne,
Talán még engem más is elvenne.
          Ollyat ugrok, mint paripa,
          Megfordulok, mint karika.
          (Itt ugranak és megfordulnak).

――――――――――

Borsodba mentem, borsos bort ittam,
Mézesdbe mentem, mézes bort ittam.
Törökvárra mentem, uj csizmát vettem,
Megpatkoltattam, egy tallért adtam.
          Hull a borsó,
          Nincsen korsó![2]

――――――――――

Zabot, zabot a lovának,
Gyöngyöt, gyöngyöt a lovának.
Gyöngykoszorút a lányának,
Arany páczát a fiának.

Ég a gyertya, ha meggyujtják:
Mig egy pár tánczot eljárják.
Járjad, járjad jó katona,
Hadd vigadjon ez az utcza.

Ez az utcza ollyan utcza,
Piros alma terem rajta,
Ollyan poshadt, mint az iró,
Egye meg a szolgabiró.[3]


Jegyzetek

  1. Kördal, mellyet leányok és legények körbe fonódva és forogva énekelnek, mig közepett felváltva egy legény és leány áll mind addig, mig ezen szavakra: „jövel, csókold, a kit szeretsz” jő a sor, midőn a középen álló egy kiszemelt leány s illetőleg legényhez közeledik, s azt a kör közepére vonja, megöleli, egy párt fordulván vele, a középen hagyja, maga pedig a nagy körbe vegyül. Végre, mikor már mindenik volt a kör közepén, az ének végével, e szavaknál: dob, szerda, mindenik egyszerre párt választ magának, e amugy igazán megforgatja.
  2. Füzér-alakban leánykák és legincsék összefogódznak s énekelve keringenek egész körben. Majd szétszakasztják a kört, kifordulnak, s egy csomóba gombolitják magokat, épen ugy, mint a füzértánczban (cotillon); ez pedig olly sebesen történik, hogy midőn e szavakat mondják: hull a borsó, a gyöngébbek, kivált a legszélsőbbek, lehulladoznak.
  3. Az előbbenihez, nótáján kivül, mindenben hasonló játékdal.