A karlsbadi fürdőre
Forrás, melynek ezer lant zengi dicséretit, honnan
Jőnek hő vizeid, s a mész és kén ere benned?
A te tüzed, s mely a Szíczília térein Aetnát
Lángoltatja, rokon? vagy hevítnek avernusi szikrák
Bájaenak hátrálj orvos vize, s te, ki Timávus
Szomszédjában eredsz, és te, ki dicsőited a helyt,
Hol Károly lakozott s elhalt, Germánia fénye.
Oh mint lökdösi fel buborékait! Oh mi színekkel
Festi be mentébenn a márványt, és valamit lél!
A menny boltozatán eleven színeivel az Iris
Íve nem ég inkább. Folyj, boldog, századokon túl,
Szent kútfő, folyj, és hozz idvet az emberi nemnek!
Adj az öregnek erőt ismét, add vissza pirossát
Hervadozó lánykák orczáinak, s űzd el az élet
Kínjait, hogy minden, ki vizedben megföröd, innét
Épen térjen el, és vígan láthassa hazáját.