A közeledő esthez

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
A közeledő esthez
szerző: Sárközi György
Nyugat, 1930. 15. szám

Félek tőled, közeledő est, félek puha lépteidtől,
Melyekkel sompolyogva előjössz a hegyek mögül, -
Látom, amint az utcakövek közt barnán fölszivárogsz,
Amint a tetőkön csúszol, s tenyeremből magasra rebbensz.

Aztán beléharapsz az égbe, hogy elfutja a fekete vér,
Lompos farkaddal a kéményeket ledöntöd,
S bozontos tested dagad, dagad, dagad...
S már semmi sincs, csak te vagy - te vagy mindenütt.

Félek tőled, közeledő est: mellemen érzem súlyos mancsodat,
Arcomban érzem lehelleted füstös tüzét,
S érzem szivemben csapkodva-dermesztve eleredni
Hideg esőjét a megsemmisülésnek.

S már semmi sincs, csak te vagy - te vagy, aki voltam s leszek,
Szomjas szerelmeim tebenned tikkadnak tovább,
Borús vágyakozásaim tebenned gomolyognak tovább...
Félek tőled, közeledő est, - álmatlanul kódorgó szörnyeteg!