A lap feldolgozottságának foka

A kállai utcza ki van festve

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
← Ajakid, rózsám, mézesekNépdalok és mondák (1. kötet)
szerző: Erdélyi János
A kállai utcza ki van festve
Meg kell a buzának érni →

A kállai utcza ki van festve,
Teli van legénynyel minden este,
Sétálnak kevélyen, mint a páva,
Csak úgy mosolyognak a leányra.

Hej! megmondtam, rózsám, ne nézz rájok;
Csalfa legény, csalfán szól a szájok,
Nem fogadtad: megfogott a tőre,
Nem megyünk már rózsám, esketőre.

Fel-felülök szürke paripámra,
Bevágtatok Kálló városába;
Betekintek rózsám kapujára,
S hull a könyem a nyeregkápára.

Nincsen nekem sehol maradásom;
Érted hull a könyem, szép galambom.
Ha szeretsz, jőj a Tisza vizére,
Ketten szálljunk le a fenekére!