A lap feldolgozottságának foka

A harmadik granátos

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
A harmadik granátos
szerző: Ábrányi Emil

               I.

Orosz fogságból vánszorog
Két francia gránátos.
Fejük legörnyed, amikor
Odaérnek a német határhoz.

Hallják a hírt, a szörnyü hírt,
Hallják elhűlve, zokogva:
Szétverve, legyőzve a büszke sereg,
S a császár... a császár - fogva!

Sírnak, keseregnek a harcosok,
Ismétlik a szörnyüséget.
S az egyik szól: "Szivem be fáj!
Ah, régi sebem hogy' éget!"

""Mindennek vége!"" szól a társ.
""Meghalnék szívesen... de
Inségre jut nő és gyerek,
Ha én... Ez jut eszembe!...""

"Eh, mit nekem síró poronty!
Mit nékem az asszony, a párom!
Kolduljanak, ha éhesek!...
De a császár!... Az én császárom!

Csak egyre kérlek, cimborám!
Ha itt a halál elérne:
Holttestemet hazámba vidd,
Temess Frankhon földjébe!

Szívem fölött legyen ott a kereszt,
A becsület szalagja...
Kezembe puskát... és csatolj
Kardot az oldalamra!...

Úgy fekszem s vigyázok a sír fenekén,
Mint őr-helyén deli strázsa...
Míg ujra hallom az ágyudörejt,
Fölver paripák robogása...

Császárom fölöttem amint tova zúg
Villámló kard zörejében:
Fegyverben kiszállok a síkra legott
S a császárt, a császárt megvédem!..."


               II.

E pillanatban oda lép
Egy harmadik granátos.
Néz. És hasonló a szeme
A villám-lobogáshoz.

"Császárotok, aki miatt
Fél-Európa romban, -
Aki miatt koldusbotom,
És csonka, beteg karom van...

Az, akinek a csatatér
Halálhörgése, gyásza,
Könnyzápora, vértengere
Volt a mulatozása...

Az, akinek gonosz nevét
Én többé nem üvöltöm:
Császárotoknál aljasabb
Gazember nincs a földön!

Nagyobb gazember csak te vagy,
Aki dicsőnek látod, -
S koldulni, lopni küldenéd
Nőd, gyermeked, családod!...

Nem becsületrend -: becsület!
És nem dicsőség -: jóság
Kell énnekem!... Nem kard, szurony,
Hanem kalászok, rózsák!...

Egy dolgos méh, egy kis parány,
Mely a virágra rá száll,
Hogy mézet gyűjtsön -: többet ér,
Mint ez a roppant császár!...

Ám kössék fel császárodat,
Mi gondom rá!... Erőmet
Különb dolgokra tartom én:
Megvédem a nőmet, a nőmet!...

Strázsáld, ha tetszik! Bőgj neki
Mennydörgő hallelujját -:
Ezer császárért nem adom
A gyermekem kis ujját!..."