Ugrás a tartalomhoz

A harangozó (Szép Ernő)

A Wikiforrásból
A harangozó
szerző: Szép Ernő

A faluban, de nem a nép között,
Odafönn lakik a templomtoronyban,
Míg lenn él-hal a nyomorúlt falu,
Ő az istennek muzsikál fel onnan.

Zengnek, danolnak a harangjai
S elöntve az érc kábító szavától
Messzire bámúl a harangozó,
Hol tornyokkal kacérkodik a távol.

A messzeség kék ormokat mutat,
Erdőt, nagy, elhaló országutat,
Száztornyú várost, hova sose jut…

Mint egy ázott varjú, gubbaszt bolondúl,
Napestig tűnődve néz a toronybúl,
Fáj a szíve s gyűlöli a falut.