A halál diadala

A halál diadala
szerző: Sárközi György

Nyugat, 1938. 8. szám

(A pisai Campo Santo falképe előtt)

Fogjátok be az orrotok! A forró
Déli ég alatt holttestek rohadnak:
Ki püspök vol, ki herceg, ki csak ember,
S most színét hordják téli alkonyatnak.

Szájukból kékesen dagad ki nyelvük,
Puffadt hasukban bogarak nyüzsögnek -
A föld férgeit szereti az Isten,
S az embert adta vacsorára dögnek.

Keztyűs urak, hölgyek! E látomásra
Kényes paripátok is visszahőköl -
S ti még tudtok nevetni és fecsegni?
Rettegjetek az elkövetkezőktől!

Dobjátok el a pengő citerát, míg
A zöldszárnyu Halál nem inti csendre,
Mert értetek is eljő, ki után a
Koldusok és bénák sírnak esengve.