A három muskétás-leány
| A három muskétás-leány szerző: Ady Endre |
Az Aváry-fiú, az államtitkár úr fia, bekvártélyozta magát Muskétás tanár úrhoz, hol is a három Muskétás-leányt kitúrta két szobájából. Eddig a Muskétás tanár úr három hajadonának két szobája volt, akárcsak a főispán leányainak avagy a Berger nővéreknek, akiknek az apjuk szeszt gyártott. De Aváry Pistának, az előkelő, volt osztálytárs fiának szép szobát kellett adni, hogy úriasan készülhessen az érettségi vizsgára. De nemcsak az érettségi vizsgára, hanem az életre is, mely sokat igért neki, egy nagy úr elegáns, szép, vidám és türhetően okos fiának.
Muskétás tanár úr, a megjámborodott Muskétás gyönyörködött a fiúban, de olykor-olykor aggodalmasan nézte a leányait. Magda, a legidősebbik, a huszonötéves Magda volt a leggyermekebb arcú, nagy, karcsú, szőke lyány. Az asztalos-familia szőkesége és szendesége ő benne ütközött ki leglyányosabban, legszebben. A huszonegyéves Muskétás Judit az egész kis város aranyifjusága szerint hústalan, csúnya és túlokos volt. A tizennyolc éves Zsókát már imádta volna mindenki, akinek csak joga van szerelmesen imádni egy tizennyolc esztendős lyányt.
Muskétás Zsóka szinte arra termett, hogy kiröpüljön innen, ahol a papa egy savanyú asztalos-sarj s a mama egy kishivatalnok-leány, akinek nem is illik boldogtalannak lennie, ha százszor is az. Zsókáról, Zsóka arcáról, mindig ijedten kapta el a tekintetét Muskétás tanár úr: nagyon úri, nagyon furcsa volt ez a leány - az ő leányának. Nem akart soha vetélkedni okosságban Judittal s szendeségben Magdával: ő Muskétás Zsóka volt. Minden érdekelte, hevesen tudott vágyakozni, zsarnokoskodott és Muskétás tanár ur familiájában egyetlen leány volt, aki bátran megmondta, hogy az életet másképpen akarná.
A Muskétás-leányokat évenként egyszer elvitték a dalárda hangversenyére, ugyancsak évenként egyszer a diákbálra. Két szinielőadás, egy műkedvelő-hangverseny s egy vacsorás kaszinó-este tánccal, ez volt minden. A szende Magda, a csúnya és okos Judit, sőt Zsóka is, kénytelenek voltak különcösen, komédiásan öltözködni, mert jó, divatos ruhákra nem tellett. Otthon nem igen fogadhatták a becézett birósági jegyzőket, pénzügyi ifjakat, segédtanárokat s vármegyei gavallérokat. Először is, mert Muskétás tanár úr, a papa, a családján bosszúlta meg szörnyű szigorúsággal, amit ő ellene vétett az élet. Azután volt nagyobb ok is: Muskétás tanár úr nem hitte el, hogy lyányai számára is akadjon egy bolond valaki.
Az Aváry gyerek mesés változást, különös nyugtalanságokat hozott a házhoz, mely egyébként is megzavarodott, mióta Muskétás tanár úr hazajött. Mióta Muskétás tanár úr a Balatont látta s megenyhült a maga haragos lelkében, nem igen volt rendben semmi a háznál. A lyányoknak új ruhát igért, több bált és jövő nyárra egy tátrai fürdőt. A Balatont nem akarta övéinek is odaadni, úgy gondolta, hogy a Balaton egészen az övé. Hiszen a Balaton adta vissza az ő eltagadott s már-már meghalt mosolygását. S Muskétásnak még mindig, lelke mélyén, komoly, nagy szemrehányásai voltak a multja, a penészes feleség, az adósságos élet s a három eladó leány ellen.
Az Aváry-fiú Muskétásban mint szelid, nyáreleji Holdat bukkantotta föl az Iharossy Bianka arcát. Iharossy Bianka, az Aváry Pista édesanyja volt az a valaki a Muskétás életében, akire ráfogunk mindent, Iharossy Biankáékra szoktuk ráfogni azt az életszerencsét, mely semmiképpen se jött volna el hozzánk. S Iharossy Bianka Muskétás tanár úrnak, az egy segédü asztalosmester fiának, mást is jelentett. Iharossy Bianka volt az úri megközelíthetetlenség fehér, szép, női szimbóluma. Ő volt a lyány, a finom, az előkelő asszony, akiért hiába küzdi fel az ember magát asztalos-műhelyből tanári szobába.
Mikor első éjszakán jött haza - láthatóan lumpolásból - Aváry Pista, nem szólott se az iskolában, sem otthon az ebédnél Muskétás tanár úr. Este, elalvás előtt elmélkedett, meg-megtépte idegesen őszes, franciás nyirásu szakállát.
- Igaza van a fiúnak, a Bianka fia ez. Iharossy-vér, Aváry-vér, úri vér. Ha nem volna olyan hitvány, gyalázatos az élet, ez a fiú az én fiam volna, így is az én fiam, igen, egy kicsit az én fiam...
A Muskétás-leányok pedig harcba indultak az Aváry-gyerekért, aki fiatalabb volt valamennyiüknél. Hiszen ebben a fiúban ők már látták a leendő úribb valakit, a különbet, a többet a kisváros csökönyös, ostoba gavallérainál. És most egy szobába szorult a három leány és elalvás előtt heves, gyönyörü tusák voltak.
- Nekem van első jussom hozzá - mondta Magda - mert a papa még a Pista anyjára gondolt, amikor én születtem.
- Ostobák vagytok - sziszegte Judit - s ő okos fiú, aki csak okos leányt szerethet.
Zsóka egy őszi estén a szilvás-kertben csókot adott Aváry Pistának s ekkor nyugodt lett, mint akinek rendben van a dolga.
A család fölött egy szerelem emléke kerengett: volt egyszer egy Iharossy-lyány, akibe titkosan szerelmes volt Muskétás asztalos diák-fia.