A fordító utószava

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
← VIII. fejezet A vogulok megkereszteléséről 1715-ben KondábanRövid leírás az osztják népről (1715)
szerző: Grigorij Novickij, fordító: Ferincz István
Grigorij Novickij: Kratkoe opssanie o narode ostjackom (1715). Fordította Ferincz István c. egyetemi tanár In: Studia uralo-altaica, III. 1973. (Forrás-kiadvány)

A fordító utószava[szerkesztés]

Grigorij Novickij életére vonatkozóan a XVIII. és XIX. száza-
di irodalomban találunk adatokat. Novickij apja kozák ezredes
volt, aki fontos szerepet játszott a XVII. század végi Ukrajna
belügyeiben. Haláláig, mely 1700 körül következett be, mindent
megtett, hogy fiának, Grigorij Novickijnek magas színvonalú neve-
lést biztosítson. Így Novickij is, mint korának számos nagy
egyénisége, a híres, 1631 óta működő „Kijevi Mogiljan Kollé-
giumban” tanult, majd apja példáját követve, kozák ezredes lett.
Filipp Orlik feleségének édestestvérét vette nőül. Orlik Ma-
zepának Ukrajna hetmanjának volt a főírnoka.

Feltehetően ennek a rokoni kapcsolatnak is szerepe volt abban,
hogy 1708-ban, amikor a svéd seregek, élükön XII. Károllyal,
betörtek Oroszországba, és Mazepa I. Pétert elárulva átállt a
svédek oldalára, Novickij is Mazepa hívei között található,
sőt egy ideig Szenyavszkij, a nagy korona-hetman mellett ma-
zepista rezidensként tevékenykedett. 1709-ben azután G. No-
vickij írásban folyamodott I. Péter frissen kinevezett kan-
cellárjához G. I. Golovkin grófhoz, beismerve az uralkodó
előtti bűnösségét. Jóllehet ezután engedélyezték Novickijnek,
hogy visszatérjen, hamarosan tizenöt kozákkal együtt mégis
Szibériába száműzték. Grigorij Novickij tehát mint száműzött


- 145 -

került Szibériába, amiről egyébként ő maga vall az olvasóhoz
címzett előszavában. Száműzetésének, helye Tobolszk városa
volt.

Szibériában élve, Novickij Filofej Lescsinszkij tobolszki és
szibériai metropolita, valamint Matvej Petrovics Gagarin her-
ceg és kormányzó támogatását élvezte. Ez érthetővé teszi, hogy
a kézirat második oldalán a Gagarinok hercegi címeréről írt tíz
soros verset találjuk, ami egyébként ebben az időben általáno-
san elterjedt szokás volt, különösen a lengyel és nyugatorosz
költők körében. A függőségben lévő ember helyzete késztette
Novickijt arra, hogy Gagarin herceget az egész műben hízelgő
módon magasztalja. Ez különösen a mű elé irt Gagarin herceg-
hez adresszált ajánlásban szembeötlő. Éles kontrasztot szol-
gáltatnak ehhez a korabeli dokumentumok, amelyekből kitűnik,
hogy Gagarin hercegnek, mint Szibéria kormányzójának a tevé-
kenysége egyáltalán nem volt annyira dicső, mint ahogy ezt
Novickij leírja. Hiszen tudjuk, hogy Gagarint 1719-ben a ha-
talommal való visszaélés, pusztítás és fosztogatás vádjával
megfosztották kormányzói tisztségétől és bíróságnak adták át,
amely halálra ítélte őt. 1721-ben Pétervárott ki is végezték.

A másik személy, akivel Novickij szibériai száműzetése idején
szoros kapcsolatban állott Filofej Lescsinszkij. Novickij
ugyanis Szibériába érkezése után néhány társával együtt Filo-
fej szolgálatába szegődött, s ez tette lehetővé számára, hogy


- 146 -

1712-15-ben elkísérje Lescsinszkijt hittérítő útjaira az
osztjákok, és vogulok földjére. Éppen ezek az utazások
szolgáltatták Novickijnek az anyagot a „Rövid leírás”-hoz.

Filofej /Filoret/ Lescsinszkij 1702-ben lett szibériai met-
ropolita I. Péter 1700 június 18-án kelt rendelkezése értelmé-
ben Varlaam Jaszenszkij, az akkori kijevi metropolita javas-
latára. Azonban 1711. és 1715. között elhagyta e tisztséget,
és a legszigorúbb szerzetesi fogadalmat letéve,[1] vissza akart vonulni
a „Kijevo-pecserszkaja lavrá”-ba (Kijevi Barlangkolostor), azaz
abba a kolostorba, ahol metropolitává választása előtt kulcsárnok
volt. Visszavonulási szándékát részben megváltoztatva,
Lescsinszkij végül is hittérítőnként indult az osztjákok és
vogulok közé. Ebben az időszakban Joann Makszimovics viselte a
szibériai metropolita tisztségét. Az ő elhunyta után 1715-től
újból Lescsinszkij lett Szibéria metropolitája 1721-ig. Ekkor új
metropolitát neveznek ki: Antonij Sztahovszkijt, akitől Gr.
Novickij felügyelői tisztséget kapott. Feladata az volt, hogy
a kondai járásban az újonnan megkeresztelt osztjákoknál ellen-
őrizze a keresztény szokások megtartását. Ebben a tisztségben
vesztette életét, ugyanis egy Szentyasev nevű hittérítővel együtt
az erőszakos térítések ellen felbőszült osztjákok haragjának
áldozatává lett. Halálának dátumát mind ez ideig nem ismerjük.


- 147 -

Majkov szerint ez Lescsinszkij halála, azaz 1727 után történt.

Grigorij Novickijről valamennyi XVIII-XIX. századi író, aki
ismerte a „Rövid leírás”-t, úgy nyilatkozik, mint szerfölött
művelt emberről. Sajnos nem tudjuk, hagyott-e hátra még va-
lamilyen írásos művet Novickij az itt közölt írásán kívül.
Igaz, Majkov a „Rövid leírás...” 1884-ben készült első ki-
adásához írt előszavában világosan, de nagyon óvatosan azt a
véleményét fogalmazza meg, hogy Szawa Jeszipov szibériai
évkönyvének egy általa ismert, és 1767-ben az Orosz Tudományos
Akadémia könyvtárába került másolata dél orosz kézírással ké-
szült, és az ukrán nyelv felismerhető sajátosságait mutatja,
tehát Novickij munkája is lehet. Ez azonban csak feltételezés.
Az viszont bizonyos, hogy Novickij jól ismerte Szavva Jeszipov
évkönyvét, ez ugyanis kitűnik a "Rövid leírás..." első feje-
zetének néhány bekezdéséből, ahol a Szibériára vonatkozó álta-
lános ismeretekről szól a szerző.

Grigorij Novickij „Rövid leírás az osztják népről” című
munkájának kéziratát a V. V. Kujbisevről elnevezett Tomszki
Állami Egyetem kultúrtörténeti múzeumának kéziratosztályán
őrzik. Külsőleg a kézirat negyed géppapír nagyságú könyv.
Papír és félbőr kötésű. A bőrkötésen arany dísznyomás van, és
rá van nyomva a kézirat címe is: „Rövid leírás az osztják
népről.” A borítótábla felső részén van egy 33-as számot vi-


- 148 -

selő szabványcímke, valószínűleg a tobolszki székesegyház
könyvtári katalógus száma.

A kézirat 25 füzetből áll, mindegyikben 4 lap van. összesen
100 lapból áll a kézirat. A lapszámozás a 2. laptól kezdődik,
a 9. lappal bezárólag arab számokkal, a 10. laptól a 98. lap-
ig egyházi szláv betűkkel van jelölve. Tehát 98 lap van meg-
számozva, amelyeken tulajdonképpen a kézirat szövege is van.
A papír elég vékony, szürkés színű, hosszában sűrűn, kereszt-
ben ritkán vonalazott. Az üres lapokon vízjel van, az elsőn
cirill nagy b formájú, az utolsón cirill nagy t, b és f ala
kú. A kézirat papírján egyébként címerpajzs formájú vízjel
van, melyet felülről egy korona fed, az oldalán pedig orosz-
lánok állnak a hátsó lábukon. A kézirat kétféle minőségű pa-
pírra van írva: hollandra és oroszra. Az utóbbi elég durva
és vastag.

Miniatúra és kolumnadísz nincs a kéziratban, ligatúra sem
fordul elő. Csak az utolsó öt bekezdésben van a számozás és
az első szavak kezdőbetűje cinóberfestékkel írva.

A kézirat a XVIII. századi nagy és jól olvasható „szkoropisz”
/gyorsírás/ írásmóddal íródott, kevés benne a rövidítés és
fekete tintával írták. A szöveg fejezetekre és bekezdésekre


- 149 -

tagolódik: Összesen nyolc fejezetből áll a könyv. Az elsőben
18, a másodikban 22, a harmadikban 10, a negyedikben 15,
az ötödikben 6, a hatodikban 15, a hetedikben 9, a nyolcadik-
ban 13 bekezdés van. A fejezetek és bekezdések, valamint a
kéziratban található dátumok- egyházi szláv betűkkel vannak
jelölve, kivételt képez a második fejezet, ahol a „vtoraja”
számnév ún. polgári írású.

Minden fejezetnek van alcíme. A kézirat első lapja üres, nyil-
ván a könyvkötő fűzte bele. A másodikra van írva a kézirat
címe. Ugyancsak ennek a lapnak, a túlsó oldalán van egy tíz
soros, Gagarin szibériai kormányzó címeréről írt vers. A 2-5.
lapon a Gagarin hercegnek szánt ajánlást találjuk. A 6-9. ol-
dalon: „Előszó az olvasóhoz." A 10-98. lapokon van a tulajdon-
képpeni „Rövid leírás..." Meg kell említeni, hogy a 8. feje-
zet utolsó öt bekezdése a 93. laptól kezdve más kézírással
van írva, s ez nem hasonlít az első 92 lapon találhatóra. A
kézirat e részében néhány betű különös formájú /1. az orosz
reprint 66., 69., 78. oldalát/, a bekezdések számozása
és az első szavak kezdőbetűi pedig cinóberfestékkel vannak
írva.

Majkov véleménye szerint a 92. lapig a kézirat délorosz kéz-
írással, a 93-98-ig nagyorosz írással készült. Az 1-92. lapon
levő javítások némelyikének elemzése és az utolsó 5 bekezdés


- 150 -

tartalma arra enged következtetni, hogy mind a kettőt ugyan-
az a személy végezte, nevezetesen olyan, aki részt vett Novickij
utazásaiban. Ezt a feltételezést igazolja az is, hogy az utol-
só hat lapon semmiféle javítás nincs.

A 98. lap hátoldalán két bejegyzés van. Az első szövege lendü-
letes írással készült, s így hangzik: „Ebben a könyvben 98 lap van,
a tobolszki székesegyház kincstárnoka Jakov Laszocskin 1856.
április 5.” A második pedig sűrű apró írással: „Ezt a könyvet
a tobolszki járás tanára, Ny. Abramov olvasta 1838.”

Irodalmi forrásokból ismert tény, hogy a kéziratot I. B. Müller,
Ny. Abramov, P. A. Szlovcov, T. M. Szpasszkij, I. Cserepanov
és sokan mások is használták. Természetesen mindegyik szüksé-
gesnek tartotta, hogy javítson a kézirat szövegén. Különböző
jellegű javításokat találhatunk benne. Egyes helyeken a kéz-
irat szélén, a sorok felett terjedelmes mondatok és külön sza-
vak találhatók, míg Novickij szavai és mondatai át vannak húz-
va. Gyakran bukkanunk szavak vagy betűk írásának javítására,
így például az 50. és 80. lapon a papír szélére egész monda-
tok vannak írva. Egyes szavak közbeiktatására minden oldalon
van példa /l. az orosz reprint lábjegyzeteit/.

Nagyon sok szó ki van húzva a 32., 55., 56., 88., 90., 93.,
oldalon. Ugyanezeken az oldalakon szavak és betűk javítása


- 151 -

található. Azt ma már természetesen bajos lenne megállapítani,
hogy az előbb felsorolt személyek közül ki milyen javítást
végzett a kéziraton. Mindegyik, más kézírással van írva. Néhá-
nyat közülük feltehetőleg maga a szerző végzett.

A kézirat а ХVIII. század első negyedének orosz nyelvén íródott.
Addig az orosz írásbeliség alapját az egyházi szláv vagy cirill
ábécé képezte. Mint ismeretes ebben az időszakban az orosz írás-
beliség gyökeres változáson ment keresztül. 1710-ben I. Péter a
rendelkezésére bocsátott egyházi és polgári nyomtatott, írott
ábécé tervezetből kihúzta az összes egyházi szláv betűt, és csak
a polgári ábécé betűit hagyta meg. Az vált az orosz írásbeliség
alapjává.

Megtiltották az egyházi szláv betűk használatát polgári célokra,
csak az egyházi könyvek nyomtatására és másolására hasz-
nálhatták. De Novickij kéziratában van polgári írásmód és egyházi
szláv írás szerinti betű is /l. a kéziratból közölt facsimiléket/.

Novickij ismerte az egyházi szláv nyelv nyelvtanát, helyesírá-
sának, etimológiájának, mondattanának sajátosságait, valószínű-
leg hivatali kötelességéből adódóan sok egyházi szláv könyvet
olvasott, s mint említettük anyanyelve ukrán volt. Mindezek a
sajátosságok kifejezésre jutottak írói nyelvében és annak for-
májában. Ezért semmi különös nincs abban, hogy az óorosz sza-


- 152 -

vakkal párhuzamosan egyházi szláv és ukrán szavak, valamint
az óorosz nyelvben ekkor már nem használatos nyelvtani alakza-
tok és fordulatok is lépten-nyomon előfordulnak.

1838-ban a tobolszki járási iskola tanára N. Abramov, tanul-
mányozta a tobolszki székesegyház archívumát, s a könyvtárban
sok más kézirattal együtt megtalálta Novickij kéziratát is.
Miután elolvasta a kéziratot, másolatot készített róla és
1840-ben elküldte az illetékes népművelési osztálynak. 1847-ben
a Népművelődésügyi Minisztérium Archeográfiai Bizottsága átad-
ta a másolatot az Orosz Földrajzi Társaságnak /RGO/. Majkov le-
írása szerint a kézirat így nézett ki: "Az Archeográfiai Bizott-
ságtól kapott másolat nagyságát tekintve egy lap negyed része, 136
lapból áll, laponként és füzetenként megszámozva. Az első lap üres.
A 2. lapra ez van írva: „Másolat Grigorij Novickij az osztják
népről szóló munkájáról. A 3-dikon a Népművelésügyi Minisztériumnak.
Szíves Adomány. A 4-9. lapon előszó van, melyet Abramov írt.”[2]
Az előszó végén a következő bejegyzés áll: „Tobolszki járási
iskola történelem és földrajz tanára, N. Abramov. 1840. december 3.”

A 10. lapon Novickij munkájának a címe van. A 11. lapon tíz sorból
álló vers következik a Gagarin hercegek;: címeréről, a
12-16. lapokon ajánlás Gagarin hercegnek. 17-21-ig „Előszó
az olvasóhoz.” 22-24. újra üres lapok, 25-136. a kézirat szövege.


- 153 -

А 136. lap alján a következő két feljegyzés van:
1/ „Az eredetiségről Jevgenyij Kacsurin intézeti igazgató
tanúskodik.” 2/ „Az eredeti kézirat hiteles másolata: a járási iskola ta-
nára N. Abramov.”

1854-ben Abramov még egy másolatot készített és közvetlenül
az RGO-nak küldte „de sajnos jelenleg nincs az archívumban”
- írja Majkov 1875-ben.

Abramov makacsul igyekezett elérni, hogy kiadják Novickij
kéziratát, de törekvését a minisztérium nem vette figyelembe.
Végül 1883-ban Majkov, aki az RGO etnográfiai osztályának volt
az elnöke, elhatározta, hogy kiadja Novickij kéziratát. Ren-
delkezésére állt Abramov első másolata, amely szerinte „né-
hány hibát tartalmazott abból eredően, hogy Abramov nem jól
értelmezte az eredeti szöveg néhány kibetűzhetetlen részle-
tét.” Majkov kérésére az RGO elkérte a kézirat eredetijét a
tobolszki székesegyháztól, úgy hogy Majkov az eredeti kézirat
alapján készítette elő a művet kiadásra.

A kiadás 1884-ben jelent meg 652 példányban. E kiadásnak a
sok pozitív oldala mellett van egy sor hibája is.[3][4]


- 154 -

Először is Majkov nem szól a szerző személyéről az előszó-
ban. Nem elemezte a kézirat tartalmát, csak jelentőségét
hangsúlyozta. Végül bár lehetősége volt, hogy kiadását szó-
jegyzékkel és bibliográfiával lássa el, csak egy rövid tárgy-
mutató mellékelésére szorítkozott. Majkov kiadásának egyik leg-
nagyobb hibája az, hogy reprodukálta az összes olyan javítást
és kiegészítést, amely nem a szerzőtől származott minden magya-
rázat és megjegyzés nélkül. Így például megismételte a 2., 31.,
32., 54., 55., 56., 88., 90., 93., és más oldalakon lévő na-
gyobb javításokat és kiegészítéseket. Majkov kiadása több mint
50 éves volt, amikor az új kiadás 1941-ben Novoszibirszkben
megjelent. Ezt a kiadást Novickij eredeti kézirata alapján ké-
szítették elő, amelyet a tomszki egyetem kultúrtörténeti mú-
zeumának kéziratrészlegében őriznek.

Az RGO Majkov kiadásának megjelenése után nyilván visszaadta
a kéziratot a tobolszki székesegyháznak. 1919-ben a tobolszki
egyház vezetői megkísérelték, hogy Kolcsak híveivel visszavo-
nulva más templomi értékekkel együtt magukkal vigyék a tobolsz-
ki székesegyház legértékesebb kéziratanyagát is. Ez a tervük
nem sikerült. Nem ismeretes, hogy került a kéziratrészleg egy része
a tomszki Csekához /VCSK/, de tény, hogy innét került át
az később a tomszki egyetemre. Ebben az anyagban volt Novickij
kézirata is.

A novoszibirszki kiadás készítői igyekeztek Majkov hibáit ki-
javítani. Például az összes olyan javítás és kiegészítés, ami


- 155 -

nem a szerzőtől származik zárójelbe van téve és a lábjegyzetben
magyarázzák. Minden helytelen javítás törölve van. Rövid
szójegyzékkel, bibliográfiai: jegyzékkel, illusztrációkkal lát-
ták el a kiadást. A szöveg visszaadásánál megőrizték annak min-
den sajátosságát a szovjet helyesírás érvényesítésével.

Nem jelölik: a kemény jer-t, a pontos i-t és a jaty-ot.
Felülvizsgálták az írásjelek alkalmazását, a rövidítéseket fel-
oldották. A szavak elején és közepén gyakran előforduló „i
kratkojé”-t cirill i-vel helyettesítették. A kemény jer csak
ott maradt meg, ahol erre a mai helyesírás szempontjából is
szükség van. Az elöljárókat külön írták, a tulajdonneveket
nagybetűvel kezdték. A lapszámozás egységesen arab számok-
kal történik, a kézirat szövegében található dátumokat ugyan-
csak arab számokkal írták.

Tehát Grigorij Novickij : „Rövid leírás az osztják népről”
című művének eddig két kiadása létezik: az első L. Majkové,
amely 1884-ben jelent meg, a második, az itt közölt, Novo-
szibirszkben az Állami Könyvkiadónál jelent meg 1941-ben.[5]


Ferincz István
- 156 -

Függelék[szerkesztés]

Függelék: A fordítás alapjául szolgáló novoszibirszki kiadvány címlapjának szövege:

Григорий Новицкий



КРАТКОЕ
ОПИСАНИЕ


O НАРОДЕ
ОСТЯЦКОМ
1715


1941
Н0В0СИБГИЗ




Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A szerzetesi neve: Feodor
  2. L. Majkov: Izvestija RGO t. XI, v. l. q875. l. 1.
  3. Majkov uo. 2-7l.
  4. Majkov: Előszó a "Kratkoe opisanie..." 1884. évi kiadásához Szt. Pétervár 4.l.
  5. A mű előéletére vonatkozó, részt N. A. Kvasnyin "Archeográ-fiai bevezetője" alapján készítettem. - A ford.