A fordító utószava
A fordító utószava
[szerkesztés]Grigorij Novickij életére vonatkozóan a XVIII. és XIX. száza-
di irodalomban találunk adatokat. Novickij apja kozák ezredes
volt, aki fontos szerepet játszott a XVII. század végi Ukrajna
belügyeiben. Haláláig, mely 1700 körül következett be, mindent
megtett, hogy fiának, Grigorij Novickijnek magas színvonalú neve-
lést biztosítson. Így Novickij is, mint korának számos nagy
egyénisége, a híres, 1631 óta működő „Kijevi Mogiljan Kollé-
giumban” tanult, majd apja példáját követve, kozák ezredes lett.
Filipp Orlik feleségének édestestvérét vette nőül. Orlik Ma-
zepának Ukrajna hetmanjának volt a főírnoka.
Feltehetően ennek a rokoni kapcsolatnak is szerepe volt abban,
hogy 1708-ban, amikor a svéd seregek, élükön XII. Károllyal,
betörtek Oroszországba, és Mazepa I. Pétert elárulva átállt a
svédek oldalára, Novickij is Mazepa hívei között található,
sőt egy ideig Szenyavszkij, a nagy korona-hetman mellett ma-
zepista rezidensként tevékenykedett. 1709-ben azután G. No-
vickij írásban folyamodott I. Péter frissen kinevezett kan-
cellárjához G. I. Golovkin grófhoz, beismerve az uralkodó
előtti bűnösségét. Jóllehet ezután engedélyezték Novickijnek,
hogy visszatérjen, hamarosan tizenöt kozákkal együtt mégis
Szibériába száműzték. Grigorij Novickij tehát mint száműzött
került Szibériába, amiről egyébként ő maga vall az olvasóhoz
címzett előszavában. Száműzetésének, helye Tobolszk városa
volt.
Szibériában élve, Novickij Filofej Lescsinszkij tobolszki és
szibériai metropolita, valamint Matvej Petrovics Gagarin her-
ceg és kormányzó támogatását élvezte. Ez érthetővé teszi, hogy
a kézirat második oldalán a Gagarinok hercegi címeréről írt tíz
soros verset találjuk, ami egyébként ebben az időben általáno-
san elterjedt szokás volt, különösen a lengyel és nyugatorosz
költők körében. A függőségben lévő ember helyzete késztette
Novickijt arra, hogy Gagarin herceget az egész műben hízelgő
módon magasztalja. Ez különösen a mű elé irt Gagarin herceg-
hez adresszált ajánlásban szembeötlő. Éles kontrasztot szol-
gáltatnak ehhez a korabeli dokumentumok, amelyekből kitűnik,
hogy Gagarin hercegnek, mint Szibéria kormányzójának a tevé-
kenysége egyáltalán nem volt annyira dicső, mint ahogy ezt
Novickij leírja. Hiszen tudjuk, hogy Gagarint 1719-ben a ha-
talommal való visszaélés, pusztítás és fosztogatás vádjával
megfosztották kormányzói tisztségétől és bíróságnak adták át,
amely halálra ítélte őt. 1721-ben Pétervárott ki is végezték.
A másik személy, akivel Novickij szibériai száműzetése idején
szoros kapcsolatban állott Filofej Lescsinszkij. Novickij
ugyanis Szibériába érkezése után néhány társával együtt Filo-
fej szolgálatába szegődött, s ez tette lehetővé számára, hogy
1712-15-ben elkísérje Lescsinszkijt hittérítő útjaira az
osztjákok, és vogulok földjére. Éppen ezek az utazások
szolgáltatták Novickijnek az anyagot a „Rövid leírás”-hoz.
Filofej /Filoret/ Lescsinszkij 1702-ben lett szibériai met-
ropolita I. Péter 1700 június 18-án kelt rendelkezése értelmé-
ben Varlaam Jaszenszkij, az akkori kijevi metropolita javas-
latára. Azonban 1711. és 1715. között elhagyta e tisztséget,
és a legszigorúbb szerzetesi fogadalmat letéve,[1] vissza akart vonulni
a „Kijevo-pecserszkaja lavrá”-ba (Kijevi Barlangkolostor), azaz
abba a kolostorba, ahol metropolitává választása előtt kulcsárnok
volt. Visszavonulási szándékát részben megváltoztatva,
Lescsinszkij végül is hittérítőnként indult az osztjákok és
vogulok közé. Ebben az időszakban Joann Makszimovics viselte a
szibériai metropolita tisztségét. Az ő elhunyta után 1715-től
újból Lescsinszkij lett Szibéria metropolitája 1721-ig. Ekkor új
metropolitát neveznek ki: Antonij Sztahovszkijt, akitől Gr.
Novickij felügyelői tisztséget kapott. Feladata az volt, hogy
a kondai járásban az újonnan megkeresztelt osztjákoknál ellen-
őrizze a keresztény szokások megtartását. Ebben a tisztségben
vesztette életét, ugyanis egy Szentyasev nevű hittérítővel együtt
az erőszakos térítések ellen felbőszült osztjákok haragjának
áldozatává lett. Halálának dátumát mind ez ideig nem ismerjük.
Majkov szerint ez Lescsinszkij halála, azaz 1727 után történt.
Grigorij Novickijről valamennyi XVIII-XIX. századi író, aki
ismerte a „Rövid leírás”-t, úgy nyilatkozik, mint szerfölött
művelt emberről. Sajnos nem tudjuk, hagyott-e hátra még va-
lamilyen írásos művet Novickij az itt közölt írásán kívül.
Igaz, Majkov a „Rövid leírás...” 1884-ben készült első ki-
adásához írt előszavában világosan, de nagyon óvatosan azt a
véleményét fogalmazza meg, hogy Szawa Jeszipov szibériai
évkönyvének egy általa ismert, és 1767-ben az Orosz Tudományos
Akadémia könyvtárába került másolata dél orosz kézírással ké-
szült, és az ukrán nyelv felismerhető sajátosságait mutatja,
tehát Novickij munkája is lehet. Ez azonban csak feltételezés.
Az viszont bizonyos, hogy Novickij jól ismerte Szavva Jeszipov
évkönyvét, ez ugyanis kitűnik a "Rövid leírás..." első feje-
zetének néhány bekezdéséből, ahol a Szibériára vonatkozó álta-
lános ismeretekről szól a szerző.
Grigorij Novickij „Rövid leírás az osztják népről” című
munkájának kéziratát a V. V. Kujbisevről elnevezett Tomszki
Állami Egyetem kultúrtörténeti múzeumának kéziratosztályán
őrzik. Külsőleg a kézirat negyed géppapír nagyságú könyv.
Papír és félbőr kötésű. A bőrkötésen arany dísznyomás van, és
rá van nyomva a kézirat címe is: „Rövid leírás az osztják
népről.” A borítótábla felső részén van egy 33-as számot vi-
selő szabványcímke, valószínűleg a tobolszki székesegyház
könyvtári katalógus száma.
A kézirat 25 füzetből áll, mindegyikben 4 lap van. összesen
100 lapból áll a kézirat. A lapszámozás a 2. laptól kezdődik,
a 9. lappal bezárólag arab számokkal, a 10. laptól a 98. lap-
ig egyházi szláv betűkkel van jelölve. Tehát 98 lap van meg-
számozva, amelyeken tulajdonképpen a kézirat szövege is van.
A papír elég vékony, szürkés színű, hosszában sűrűn, kereszt-
ben ritkán vonalazott. Az üres lapokon vízjel van, az elsőn
cirill nagy b formájú, az utolsón cirill nagy t, b és f ala
kú. A kézirat papírján egyébként címerpajzs formájú vízjel
van, melyet felülről egy korona fed, az oldalán pedig orosz-
lánok állnak a hátsó lábukon. A kézirat kétféle minőségű pa-
pírra van írva: hollandra és oroszra. Az utóbbi elég durva
és vastag.
Miniatúra és kolumnadísz nincs a kéziratban, ligatúra sem
fordul elő. Csak az utolsó öt bekezdésben van a számozás és
az első szavak kezdőbetűje cinóberfestékkel írva.
A kézirat a XVIII. századi nagy és jól olvasható „szkoropisz”
/gyorsírás/ írásmóddal íródott, kevés benne a rövidítés és
fekete tintával írták. A szöveg fejezetekre és bekezdésekre
tagolódik: Összesen nyolc fejezetből áll a könyv. Az elsőben
18, a másodikban 22, a harmadikban 10, a negyedikben 15,
az ötödikben 6, a hatodikban 15, a hetedikben 9, a nyolcadik-
ban 13 bekezdés van. A fejezetek és bekezdések, valamint a
kéziratban található dátumok- egyházi szláv betűkkel vannak
jelölve, kivételt képez a második fejezet, ahol a „vtoraja”
számnév ún. polgári írású.
Minden fejezetnek van alcíme. A kézirat első lapja üres, nyil-
ván a könyvkötő fűzte bele. A másodikra van írva a kézirat
címe. Ugyancsak ennek a lapnak, a túlsó oldalán van egy tíz
soros, Gagarin szibériai kormányzó címeréről írt vers. A 2-5.
lapon a Gagarin hercegnek szánt ajánlást találjuk. A 6-9. ol-
dalon: „Előszó az olvasóhoz." A 10-98. lapokon van a tulajdon-
képpeni „Rövid leírás..." Meg kell említeni, hogy a 8. feje-
zet utolsó öt bekezdése a 93. laptól kezdve más kézírással
van írva, s ez nem hasonlít az első 92 lapon találhatóra. A
kézirat e részében néhány betű különös formájú /1. az orosz
reprint 66., 69., 78. oldalát/, a bekezdések számozása
és az első szavak kezdőbetűi pedig cinóberfestékkel vannak
írva.
Majkov véleménye szerint a 92. lapig a kézirat délorosz kéz-
írással, a 93-98-ig nagyorosz írással készült. Az 1-92. lapon
levő javítások némelyikének elemzése és az utolsó 5 bekezdés
tartalma arra enged következtetni, hogy mind a kettőt ugyan-
az a személy végezte, nevezetesen olyan, aki részt vett Novickij
utazásaiban. Ezt a feltételezést igazolja az is, hogy az utol-
só hat lapon semmiféle javítás nincs.
A 98. lap hátoldalán két bejegyzés van. Az első szövege lendü-
letes írással készült, s így hangzik: „Ebben a könyvben 98 lap van,
a tobolszki székesegyház kincstárnoka Jakov Laszocskin 1856.
április 5.” A második pedig sűrű apró írással: „Ezt a könyvet
a tobolszki járás tanára, Ny. Abramov olvasta 1838.”
Irodalmi forrásokból ismert tény, hogy a kéziratot I. B. Müller,
Ny. Abramov, P. A. Szlovcov, T. M. Szpasszkij, I. Cserepanov
és sokan mások is használták. Természetesen mindegyik szüksé-
gesnek tartotta, hogy javítson a kézirat szövegén. Különböző
jellegű javításokat találhatunk benne. Egyes helyeken a kéz-
irat szélén, a sorok felett terjedelmes mondatok és külön sza-
vak találhatók, míg Novickij szavai és mondatai át vannak húz-
va. Gyakran bukkanunk szavak vagy betűk írásának javítására,
így például az 50. és 80. lapon a papír szélére egész monda-
tok vannak írva. Egyes szavak közbeiktatására minden oldalon
van példa /l. az orosz reprint lábjegyzeteit/.
Nagyon sok szó ki van húzva a 32., 55., 56., 88., 90., 93.,
oldalon. Ugyanezeken az oldalakon szavak és betűk javítása
található. Azt ma már természetesen bajos lenne megállapítani,
hogy az előbb felsorolt személyek közül ki milyen javítást
végzett a kéziraton. Mindegyik, más kézírással van írva. Néhá-
nyat közülük feltehetőleg maga a szerző végzett.
A kézirat а ХVIII. század első negyedének orosz nyelvén íródott.
Addig az orosz írásbeliség alapját az egyházi szláv vagy cirill
ábécé képezte. Mint ismeretes ebben az időszakban az orosz írás-
beliség gyökeres változáson ment keresztül. 1710-ben I. Péter a
rendelkezésére bocsátott egyházi és polgári nyomtatott, írott
ábécé tervezetből kihúzta az összes egyházi szláv betűt, és csak
a polgári ábécé betűit hagyta meg. Az vált az orosz írásbeliség
alapjává.
Megtiltották az egyházi szláv betűk használatát polgári célokra,
csak az egyházi könyvek nyomtatására és másolására hasz-
nálhatták. De Novickij kéziratában van polgári írásmód és egyházi
szláv írás szerinti betű is /l. a kéziratból közölt facsimiléket/.
Novickij ismerte az egyházi szláv nyelv nyelvtanát, helyesírá-
sának, etimológiájának, mondattanának sajátosságait, valószínű-
leg hivatali kötelességéből adódóan sok egyházi szláv könyvet
olvasott, s mint említettük anyanyelve ukrán volt. Mindezek a
sajátosságok kifejezésre jutottak írói nyelvében és annak for-
májában. Ezért semmi különös nincs abban, hogy az óorosz sza-
vakkal párhuzamosan egyházi szláv és ukrán szavak, valamint
az óorosz nyelvben ekkor már nem használatos nyelvtani alakza-
tok és fordulatok is lépten-nyomon előfordulnak.
1838-ban a tobolszki járási iskola tanára N. Abramov, tanul-
mányozta a tobolszki székesegyház archívumát, s a könyvtárban
sok más kézirattal együtt megtalálta Novickij kéziratát is.
Miután elolvasta a kéziratot, másolatot készített róla és
1840-ben elküldte az illetékes népművelési osztálynak. 1847-ben
a Népművelődésügyi Minisztérium Archeográfiai Bizottsága átad-
ta a másolatot az Orosz Földrajzi Társaságnak /RGO/. Majkov le-
írása szerint a kézirat így nézett ki: "Az Archeográfiai Bizott-
ságtól kapott másolat nagyságát tekintve egy lap negyed része, 136
lapból áll, laponként és füzetenként megszámozva. Az első lap üres.
A 2. lapra ez van írva: „Másolat Grigorij Novickij az osztják
népről szóló munkájáról. A 3-dikon a Népművelésügyi Minisztériumnak.
Szíves Adomány. A 4-9. lapon előszó van, melyet Abramov írt.”[2]
Az előszó végén a következő bejegyzés áll: „Tobolszki járási
iskola történelem és földrajz tanára, N. Abramov. 1840. december 3.”
A 10. lapon Novickij munkájának a címe van. A 11. lapon tíz sorból
álló vers következik a Gagarin hercegek;: címeréről, a
12-16. lapokon ajánlás Gagarin hercegnek. 17-21-ig „Előszó
az olvasóhoz.” 22-24. újra üres lapok, 25-136. a kézirat szövege.
А 136. lap alján a következő két feljegyzés van:
1/ „Az eredetiségről Jevgenyij Kacsurin intézeti igazgató
tanúskodik.”
2/ „Az eredeti kézirat hiteles másolata: a járási iskola ta-
nára N. Abramov.”
1854-ben Abramov még egy másolatot készített és közvetlenül
az RGO-nak küldte „de sajnos jelenleg nincs az archívumban”
- írja Majkov 1875-ben.
Abramov makacsul igyekezett elérni, hogy kiadják Novickij
kéziratát, de törekvését a minisztérium nem vette figyelembe.
Végül 1883-ban Majkov, aki az RGO etnográfiai osztályának volt
az elnöke, elhatározta, hogy kiadja Novickij kéziratát. Ren-
delkezésére állt Abramov első másolata, amely szerinte „né-
hány hibát tartalmazott abból eredően, hogy Abramov nem jól
értelmezte az eredeti szöveg néhány kibetűzhetetlen részle-
tét.” Majkov kérésére az RGO elkérte a kézirat eredetijét a
tobolszki székesegyháztól, úgy hogy Majkov az eredeti kézirat
alapján készítette elő a művet kiadásra.
A kiadás 1884-ben jelent meg 652 példányban. E kiadásnak a
sok pozitív oldala mellett van egy sor hibája is.[3][4]
Először is Majkov nem szól a szerző személyéről az előszó-
ban. Nem elemezte a kézirat tartalmát, csak jelentőségét
hangsúlyozta. Végül bár lehetősége volt, hogy kiadását szó-
jegyzékkel és bibliográfiával lássa el, csak egy rövid tárgy-
mutató mellékelésére szorítkozott. Majkov kiadásának egyik leg-
nagyobb hibája az, hogy reprodukálta az összes olyan javítást
és kiegészítést, amely nem a szerzőtől származott minden magya-
rázat és megjegyzés nélkül. Így például megismételte a 2., 31.,
32., 54., 55., 56., 88., 90., 93., és más oldalakon lévő na-
gyobb javításokat és kiegészítéseket. Majkov kiadása több mint
50 éves volt, amikor az új kiadás 1941-ben Novoszibirszkben
megjelent. Ezt a kiadást Novickij eredeti kézirata alapján ké-
szítették elő, amelyet a tomszki egyetem kultúrtörténeti mú-
zeumának kéziratrészlegében őriznek.
Az RGO Majkov kiadásának megjelenése után nyilván visszaadta
a kéziratot a tobolszki székesegyháznak. 1919-ben a tobolszki
egyház vezetői megkísérelték, hogy Kolcsak híveivel visszavo-
nulva más templomi értékekkel együtt magukkal vigyék a tobolsz-
ki székesegyház legértékesebb kéziratanyagát is. Ez a tervük
nem sikerült. Nem ismeretes, hogy került a kéziratrészleg egy része
a tomszki Csekához /VCSK/, de tény, hogy innét került át
az később a tomszki egyetemre. Ebben az anyagban volt Novickij
kézirata is.
A novoszibirszki kiadás készítői igyekeztek Majkov hibáit ki-
javítani. Például az összes olyan javítás és kiegészítés, ami
nem a szerzőtől származik zárójelbe van téve és a lábjegyzetben
magyarázzák. Minden helytelen javítás törölve van. Rövid
szójegyzékkel, bibliográfiai: jegyzékkel, illusztrációkkal lát-
ták el a kiadást. A szöveg visszaadásánál megőrizték annak min-
den sajátosságát a szovjet helyesírás érvényesítésével.
Nem jelölik: a kemény jer-t, a pontos i-t és a jaty-ot.
Felülvizsgálták az írásjelek alkalmazását, a rövidítéseket fel-
oldották. A szavak elején és közepén gyakran előforduló „i
kratkojé”-t cirill i-vel helyettesítették. A kemény jer csak
ott maradt meg, ahol erre a mai helyesírás szempontjából is
szükség van. Az elöljárókat külön írták, a tulajdonneveket
nagybetűvel kezdték. A lapszámozás egységesen arab számok-
kal történik, a kézirat szövegében található dátumokat ugyan-
csak arab számokkal írták.
Tehát Grigorij Novickij : „Rövid leírás az osztják népről”
című művének eddig két kiadása létezik: az első L. Majkové,
amely 1884-ben jelent meg, a második, az itt közölt, Novo-
szibirszkben az Állami Könyvkiadónál jelent meg 1941-ben.[5]
Ferincz István
Függelék
[szerkesztés]Függelék: A fordítás alapjául szolgáló novoszibirszki kiadvány címlapjának szövege: