A földi kunyhóban

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
A földi kunyhóban
szerző: Ady Endre
Nyugat · / · 1916 · / · 1916. 9. szám

Be, hideg ez a földi kunyhó.
Be, hős az ember,
Perzselt hitekkel és tervekkel
Ha halni ma se akar.

Be, sok veszett el,
Hogy makacsul várja:
Álom volt, rossz volt az álma
S megmenti egy csoda.

Gondolónak halálra
Nem gondolni, óh drága jóság,
Holott a valóság: valóság
S már minden sivatag.

Az élet ma szörnyű adóság,
Tervelőnek ma nincsen terve,
Hitek szalmája nyirkos pernye,
De mégis élni kell.

Emlékekkel átkozva, verve
Itt a hideg kunyhóban
Hinni, hogy minden jól van,
Be, istenes, be, bús.

Pernyében s piros hóban
Vér-jégcsapok fagynak ereszre,
Be, messze van a Messze,
Be, közel van a Közel.

Be, messze van a Messze,
Be, távol van a Távol,
S mint Isten, úgy világol
Az Ember, ki meghalni nem akar.