A föld (Ábrányi Emil)
szerző: Ábrányi Emil
Előttem kedves, bármit mondjatok!
Az ő porából lettem.
Ő alkotott, ő ápolt, ő adott
Mindent, amit szerettem!
Nyugodtan dűlök hűs porába le,
Ha majd enyészni kell,
Mint álmos gyermek, aki anyja keblét
Csókolva szunnyad el.
De hogyha van lét a halál után,
Ha más csillagra szállhat
Az ős erő, mely testünkben lobog
S ott uj hazát találhat:
Olyan csillagra szálljak mint a föld!
E más világba' fönn
Átélni ujra minden szenvedésem,
És minden gyönyöröm!
Hadd lássam ujra a nyiló tavaszt,
A rétet s tarka báját...
Halljam madárkák csacska énekét
S a pásztor furulyáját.
Bolyongjak erdők zúgó rejtekén,
Bércek kevély fokán;
Ragadjon el üdvének himnuszával
A boldog csalogány!
S hadd lássak ujra csöndes, méla őszt
Magányos, bús vidéken,
Elszálló fecskét, vándor-fölleget
Könny-fátyolozta égen...
Halljam lehulló sárga lomb neszét, -
Érezzem ujra át
A hangtalan, megnyugvó hervadásnak
Szelíd, szent bánatát!
Övezzen ujra csók és szerelem,
A legfőbb gyönyörűség!
Találjak szívet, melyben egyesűl
A jóság és a hűség!
Ringassak ujra játszó térdemen
Mosolygó gyermeket,
Ujjongva, hogyha fut táncol, dalolgat,
S zokogva, ha beteg.
És küzdjek ujra, mint küzdék alant,
Dacolva, büszke hévvel
Azok között, akik harcolnak az
Igazság fegyverével!
Az elnyomottak, szenvedők jogát
Ott is daloljam én,
S legyen jutalmam egy-egy csillogó gyöngy
A koldusok szemén!
Csodáljam ujra a lángész müvét
Betűben, dalban, kőben;
Égő hitemmel gyujtsak uj reményt
A gyáva csüggedőben;
S ha fáj az élet, gúny és rágalom
Ha megdobál gazúl:
Dicső ábrándja egy tisztább világnak
Maradjon vígaszúl!
Ó hogyha van lét a halál után,
Ha más csillagra szállhat
Az ős erő, mely testünkben lobog,
S ott uj hazát találhat:
Olyan csillagra szálljak mint a föld!
E más világba' fönn
Átélni ujra minden szenvedésem
És minden gyönyöröm!