A dajka

A dajka
szerző: Somlyó Zoltán

Nyugat · / · 1913 · / · 1913. 22. szám

Akinek már igen nagy a gondja,
fájdalmát az a szivére nyomja.
S játszik: hogy ő most egy széles ágy,
melyben a bú jól pihenni vágy!

Játszik: piros szívem selyempárna,
itt jól alhatsz, nincsen, aki várna.
Senkise hív, alszol, mint a tej,
nincs bánatnak ennél lágyabb hely!

Reggel, hideg vízbe mártott fejjel,
megitatja bánatát a tejjel,
mit az éj emlőin álmodott. -
S a bú tovább alszik és nyugodt.

Este ujra hozzálát a gondhoz.
S mint egy dajka, dúdorász, bolondoz:
aludj, édes, sötét lessz az éj,
őrizlek én, őrizlek, ne félj.

Hanem éjjel... mint a kis babák,
rosszul viseli a bú magát:
nyöszörög és sír, s az ágyon át
az ördög kifeszíti vánkosát.