A csillag-lovas szekérből

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
A csillag-lovas szekérből
szerző: Ady Endre
Nyugat · / · 1914 · / · 1914. 20. szám

Uram, ki hajtod csillag-lovaidat
S meg-megsuhintod, űzöd némelyiket,
Hadd nézzek bizodalommal
Borzasztó dübörgésű szekeredre.

Állandóságnak gyönyörű titkait
Hadd nyelje lelkem némán és hitesen,
Hogy így kell lenni, hadd higyjem
Véres, meleg szivével hitvallóknak.

Add, hogy hadd higyje, kiki a maga hitét
S a millióknak is legyen igazuk
S kis számú kedvenceidnek
Se rémitsd meg életük vagy haláluk.

Hadd dübörögjön végtelen szekered,
Hadd illatozzon fölvert pora, a hit
S ne vigye soha irtózat
Örvény-szélére gondolkozó fattyad.

Szekered fusson, gyi, gyí, csillag-lovak
S mi, szegény lelkek, kerekeid pora.
Zápor-vert bizodalommal
Örök humusszá iszapodjunk össze.