A csetényi hegy alatt
A csetényi hegy alatt,
Felszedték a hidakat.
Én előttem nem szedik,
Mert nem szeretek senkit.
Általmegyek a hidon,
Jön utánam a hugom;
De nem hugom, angyalom,
Két orczádat csókolom.
Utczu kincsem, angyalom,
Hol lesz a nyugodalom?
Ajtó megett ágyadon,
Gyolcs üngös karjaidon.