A csók-csatatér lovagjai

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
A csók-csatatér lovagjai
szerző: Ady Endre


Csók-csatatéren, minden éjjel,
Mikor már sok a halott,
Jönnek hirtelen, szárnysuhogva
Testetlen, szép lovagok.

Fehér az arcuk, bánatos-bús,
Láng-leplük szinte vakit
S összeszedik csók-csatatérnek
Elhullott bajnokait.

Kék hegyek mélyén élnek ők mind,
Hol csókunk üdve remeg
S itt kapnak majd életet újból
Csóktépett holttetemek.

Tiszta fehér itt minden, minden,
Mi nálunk barna, balog,
Kik itt élnek, szüzek, jók, tiszták
S örökké fiatalok.

Itt sebeket, vért elfelejtünk
Itt testetlen a világ
S szűz lyányok bőréhez nem érnek
Bőrrel a szűz daliák.

Itt a szerelem áldott, könnyű,
Boldogan balga dolog,
Aki szeret kinézi párját
S nagyon reá mosolyog.

S akire ifja rámosolygott,
A lány, mig játszva lesik,
Árkangyalt fogad a méhébe
S boldog teherbe esik.

S ha valaki itt csók-csatában
Kapott halálra sebet,
Kék hegyek közt fölsóhajt egy szűz
S fehér lovag született.

S csók-csatatéren, itt a földön
Nem gyűl össze a halott,
Eljönnek értük minden éjjel
Uj-uj, fehér lovagok.