A boldogok szigete
Kövér almon kényelmesen tiporgat
a füstös függőfénynél két tehénke;
tyuk, álmában, csodás szemétbe bolygat
de közben is csibéjén körme vége;
nadrágcsaton mély érzéssel sipolgat
kis öcskösének nótát a legényke;
s bizvást az élet öblös árja folyhat!
mit bánja csirke, legényke, tehénke!