A belgák és a hold
Kerek e földön nincs oly furcsa nép,
mint a belgák. Láttára a szép dolognak
megnyúlik a képük, tompán dohognak;
nekik botrány és kihivás a szép.
Ejts tréfaszót, s a szemük megmered,
akár a zsirba sülő árva halnak;
mondj meghatót: nevettükben meghalnak,
mutatva, hogy ők mindent értenek.
A fénytől is félnek nagyon a belgák,
Olykor látom, mikor a holdvilág ég,
hogy ülepükre csüccsennek a balgák
Köröttük sár, csömörletes okádék,
s tökrészegen csak ugatják a holdat,
nyavalya töri őket, úgy csaholnak!