A Titok arat

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
A Titok arat
szerző: Ady Endre
Nyugat · / · 1917 · / · 1917. 6. szám

«Láték egy asszonyt ülni egy veres fenevadon,... melynek hét feje és tíz szarva vala... és az ő homlokán ilyen név vala megírva: Titok...» (János jelenései 17.)

Aratja a földet a Végzet,
Nagy aratás van, sokasodik
Kereszt és tarló
S aki eddig az égre nézett,
Hűlt orcával ma sárba hajló.

S ki a szentek véréből ivott,
Szilajul, veres fenevadján
Nyargal részegen
A szörnyű asszony, a Titok
S minden ugrása száz tetem.

Vörös bársonyban és skárlátban
Nyargal és dermesztően kacag
S meghal a lélek
S így rosszabb, mint holtan a sárban
S ez rosszabb halál, mint az élet.

Mind őrülünk, arat a Titok,
Halott lélekkel botorkálunk
S az asszony kacag,
Ki a szentek véréből ivott,:
Fúl az ember s ő arat, arat.