A Hóvár-bércek alatt

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
A Hóvár-bércek alatt
szerző: Ady Endre

A Hóvár-bércek alatt,
Babona-bércek alatt,
Zuhog le holdfényes, nagy erdőn,
Ott zuhog a szerelmi patak,
Ott zuhog pallótlan háttal
Egy mély vizü hegyi patak.

A Hóvár-bércek alatt,
Hol süt a hold s falevelekről
Száz huncut törpe le-leszalad,
Ott vár engem minden éjfélkor
Legény-csapat, leány-csapat,
Két parton két tüzes csapat.

A Hóvár-bércek alatt
Pallóra lesnek ifjú hadak
S ágyamról fölröpitnek,
Odaröpitnek asszony-szavak
S éjfélkor jégmeredten
Fekszik ott egy alvó alak.

A Hóvár-bércek alatt
Csillanó zöld hegyi patak
Pallója vagyok én meredten
S forró fehér lábacskákkal
Rajtam száz leány átszalad,
Szerelemes ifjához szalad.

A Hóvár-bércek alatt
Dalol éjfélkor a hegyi patak
S az erdőn, álmaim sűrűjében,
Ezernyi csók-mese kacag.
Szeretők bugnak és lihegnek,
Amíg a hajnal hasad.

A Hóvár-bércek alatt,
Babona-bércek alatt,
Egyszer majd eltörött derékkel
Az éji padló leszakad,
Csókos leányok nagy terhével
A hegyi patakba szakad.

A Hóvár-bércek alatt
Még dalol a zöld hegyi patak,
Éjfélkor az inogó pallón
Száz meztelen lyány átszalad,
Még zuhog a szerelmi patak,
Bus, zuhogó, hegyi patak.