A Dál-kisasszonyok násza

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
A Dál-kisasszonyok násza
szerző: Ady Endre
Nyugat · / · 1909 · / · 1909. 12. szám

Az volt a hir az Azov partján,
Hogy Dál király vén csont és konok,
De nincsenek szebb lyányok a világon,
Mint a Dál-kisasszonyok.

Szép úrfiak nyár-akonyatkor
Lóháton jöttek és hevenyén,
Az Azov parján tegerbe, bozótba
Belebámult száz legény.

Nagy, jó, deli, magyar legények
Bámulták a sűrűt és vizet.
Szépet álmodtak fehér pendelyekről
S üzentek valakinek.

Ez nagy tika volt az Azovnak,
Itt veszedelmes volt az idő,
Nyárban az ember nőre jobban vágyik,
mert a nyár nagy keritő.

Nyárban az ember ezredévet él át,
Lelke, szíve előreforog
S kidobódott a Dál-kisasszonyokra
Azov partján a horog.

Száz, erős urfi esküdött meg.
Hogy ló eldől, feszült ijj szakad.
De dialdalmas vággyal, szerelemmel
Állnak meg egy vár alatt.

Egy lankáson majd nótát kezdnek,
Lyány-csaló nótát és fiatalt
S úgy várják a leányok leszökését,
A csókot és diadalt.

Úgy várják és az Azov parján
Megsűrűlt és meggyűlt a meleg,
Sátrak előtt az ifjaikra vártak
Kóczos, vén harcz-emberek.

S Dál király leányait hozták
A vad legények győzelmesen
S a sátrak előtt a vén szivek vére
Meg-megbuggyant csendesen.

A sátrak előtt, Azov partján,
Ült a szivekre nagy, messze gyász
És a Dál-kisasszonyokra sötéten
Szállott le az éji nász.