80. szonett
Ha rólad írok, oh mint csüggedek!
Tudván, jelesb ajk zengi már neved’,
S mindenre kész, hogy méltán zengje meg
S dalomban elnémítson engemet;
De érdemed (mely téres oczeán)
Hajót hord, bármi büszke vagy szerény is:
Sajkámon, mely övéhez csak parány,
Tág színeden feltűnök készen én is.
Lebegve föntart, csak kissé segélj
Mig ő száguld nagy mélységed fölött,
S ha sülyedek, az én becsem csekély,
Mig nagy szabás s érték diszíti őt.
Azért, mig ő megy, s én a mélybe vesztem,
Kinek mit árt? Szerelmem volt a vesztem.