A lap feldolgozottságának foka

55. szonett

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
← 54. szonett55. szonett
szerző: William Shakespeare, fordító: Győry Vilmos és Szász Károly
56. szonett →

Márvány s aranyozott fejedelmi emlék
Nem éli túl hatalmas énekem’;
Azokra az időktől szenny gyülemlék,
Mit itt neved mindegyre szebb leszen.
A vészt hozó harcz szobrokat ledönt,
Falat leront a lázadás tövig;
De Mars vasát, s a harczi láng-özönt
A te hired s neved nem félhetik.
Irigy mindent felejtés, zord halál,
Mind, mind hijába szállnak szembe véled:
Hired a legkésőbb korig fenáll,
Mig a világra jő a vég itélet.
        Igy élsz – mig új életre kelsz jövőben –
        E dalban és szerelmesek szemében.