54. szonett
Oh mennyivel szebb a szépség maga,
Ha ékítője a dicsőbb erény!
A rózsa szép, de lelke, jó szaga,
Még több bájt önt el gyönge levelén.
Csak oly piros a csipkerózsa is
Mint teljes kerti rózsa kebele;
Ugy megvan rajta a kaczér tövis;
Lágy nyári szellő úgy enyelg vele;
De minden becse szép szinében áll csak;
Él keresetlen, magában hal el:
Szép kerti rózsa, karján a halálnak,
Állandó, édes illatot lehel.
Igy lelked is; s ha bájad hervadott:
Dalom leszűri, mint az illatot!