A lap feldolgozottságának foka

54. szonett

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
← 53. szonett54. szonett
szerző: William Shakespeare, fordító: Győry Vilmos és Szász Károly
55. szonett →

Oh mennyivel szebb a szépség maga,
Ha ékítője a dicsőbb erény!
A rózsa szép, de lelke, jó szaga,
Még több bájt önt el gyönge levelén.
Csak oly piros a csipkerózsa is
Mint teljes kerti rózsa kebele;
Ugy megvan rajta a kaczér tövis;
Lágy nyári szellő úgy enyelg vele;
De minden becse szép szinében áll csak;
Él keresetlen, magában hal el:
Szép kerti rózsa, karján a halálnak,
Állandó, édes illatot lehel.
        Igy lelked is; s ha bájad hervadott:
        Dalom leszűri, mint az illatot!