23. szonett
Mint járatlan szinész a szinpadon,
Kit sodrából kiejt a félelem;
Vagy mint dühöncz, ki ép a tesz nagyon
Gyöngévé, mert ereje szertelen:
Akkép felejtem, félelembül, én
Kimondani, a mit szerelmem gondol;
Vagy szenvedélyem lázongó hevén
Lohadni látszom tulcsapó lángomtól.
Könyvem legyen, bár néma ajakkal, hát
Hatalmas szószólója érzetimnek!
Szerelmet esd s bizik, várván jutalmát,
Hőbben, mint nyelv által lehetne, hidd meg.
Értsd meg a néma szerelem szavát!
Nem hallja fül, elég a szem ha lát.