1932 február 17
szerző: Radnóti Miklós
(Füttyel oszlik a béke)
à Maki Hiroshi
Te Párisban élsz Hiroshi még, japáni
társaid és csöndes orvosok között
orosz feleségeddel, aki szőke
s a Sorbonne doktora hat hete már.
Igen, őt elkivántam egyszer a Vaugirard fölött,
szobátok ajtajában, mikor indultam ép egyedül,
fényes esőben Nogent felé, hol
a mérnökkel aludtam egy ágyban,
ki legjobb bátyám volt és régen sebesült;
fronti golyó gennyesedett a béle falán.
Emlékezz Hiroshi! ültünk a Rotonde terraszán
s magyaráztad merev arccal
tüdőbajok rettentő grafikonját;
a kávés szürke macskája pedig, fejét
tologatva barátkozott szíves tenyerünkön.
Most biztos furcsálva matat szemed
a laboratórium ablakán át, mert
lenn türelmes emberek ülnek a parton
s halakat akarnak ölni horoggal;
hagyd ott a szérumodat már!
Fehér köpenyed köpjön és piruljon el!
mert sárga emberek fennen öldösik egymást
s fegyelmes halottakat lottyantva kanyarodnak
Kínában a kotyogó patakok! füttyel
oszlik a béke! s proletárhalottak
oszlanak nézd, a fütyölő levegőben!
Átkelt a Wuszung patakon tegnap
a japáni gyalogság
s ágyuk vastag harmata késziti
kínai réteken útját.