150. szonett
Honnét tebenned e nagy hatalom
Melytől egészen a tied vagyok?
Szemem hűségét meghazudtolom,
S megeskszem, a nap fénybe’ nem ragyog.
A rosz tebenned mért oly megnyerő
Hogy tetteidben – bár a leghibásbak –
Olyan varázs van, oly csodás erő
Hogy bűnöd tetszőbb mint erénye másnak?
Ki oktatott annál hőbb lángra szítni,
Okom minél több hogy gyülöljelek?
S szeretve én mit más kész eltaszítni,
Mint mások, engemet ne vess te meg!
Ha szeretlek, ki nem vagy érdemes,
Én annál érdemesb rá hogy szeress.