148. szonett
← Sonnet 147
Oh jaj, szerelmemtől szemem mivé lett,
Hogy látni többé nem képes hiven!
S ha lát: hová lőn a helyes itélet
Mely elferdíti mit jól lát a szem?
Ha szép az mit hamis szemem szeret,
Ugy a világ miért czáfolja meg?
S ha nem szép: oly jól látó nem lehet
A szerelem mint minden emberek.
Hogy látna hűn a szerelem szeme
Mely annyit virraszt, annyit könyezék?
Hibámat igy csodául nézzem-e?
A nap se lát míg nem derül az ég.
Könnyel vakít az álnok szerelem
Hogy benn’ hibát ne lásson jó szemem.