A lap feldolgozottságának foka

110. szonett

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
← 109. szonett110. szonett
szerző: William Shakespeare, fordító: Győry Vilmos és Szász Károly
111. szonett →

Megvallom, ah, csapongtam erre, arra,
Hibám egész világ szemébe tünt,
Magam’ csalám, drágát olcsóra tartva,
Új szeszélylyel tetéztem régi bünt;
Megvallom, az igazság szent arczába
Ferdén tekinték… De az égre, fenn,
Vérem megifjult esztelen harczába’,
S téged legjobbnak ismert meg szivem.
Most vége; csak mi örök, az maradt meg,
Szeszélyre többé nem hajt léha vágy,
Kitenni téged újabb kísérletnek,
Ki istenem vagy, kit e sziv imád.
        Fogadj megint, a legszentebbet adva
        Az ég után, kebledre, hű karodba!