(Vályi Klárához)

(Vályi Klárához)
szerző: Csokonai Vitéz Mihály

1797.

Barátném, bánt-é még, ami eddig bánta?
     Vagy úgy lett a dolog, mint szíved kívánta?
Hát az az értetlen hatbetűs nyavalya
     Megorvoslódott-e, ugyan mi [a] baja?
Különben nincs Bécsbe a bánatnak nyoma,
     Ott lévén az öröm fő paradicsoma.
Még a pompás Bécsbe tőltöd te kedvedet,
     Mi a Vágnál gyakran sóhajtunk tégedet.
S te tán torkig űlvén minden szépbe s jóba,
     Meg sem emlékezel rólunk hébe-hóba.
Nem, barátném, hisszük jószívűségedet,
     Nem úgy kémleltük ki e nyáron lelkedet,
Azért is szívedbe ajánlom szívemet,
     Tarts hű barátomnak örökre engemet!
Majd ha nyúgodalom pontjára érkezek,
     Többet, jobbat, szebbet készítnek e kezek.
Follyanak vidámon életed napjai,
     Maradok állandó híved: Csokonai.