Őszi síp

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Őszi síp
szerző: Somlyó Zoltán
Nyugat · / · 1924 · / · 1924. 17.szám

Megfujták már az őszi sípot.
Fülem mögött már elsivított
Az őszi szél, a bús szirén.

Vad táltos fogva hintajába,
virágot hint a nők hajába
és panaszt hordoz a szivén.

Búsan suhogtat ostorával
s pirosra forrt szagos borával
mindenkit hetykén megkinál:

Igyál barátom még ez őszön!
mert egyik ősz megy, másik ősz jön -
de te, ha mész, elmész! Igyál!

S amerre száll, titkos jelekkel
és rőtszín szőllőlevelekkel
hullatja teli az utat,

a sípja szól, virágja éget,
nyomába felsikolt az élet
s a temetők felé mutat...